Nem volt könnyű visszatalálnom pár hónappal ezelőtt a Mysterious Universe 30. századi világába, mert nagyon régen jártam már benne (az Ellopni egy Chagallt 2004-os megjelenése óta csak két novella erejéig). A MU különleges hely, ahol York Ketchikannel kalandozva magam is átformálódom egy kicsit, a hangulata pedig annyira távol van a mai mindennapoktól, hogy nehéz ki- és belépkedni – kiváltképp az elején.

De aztán nem volt hiba: gyorsan akklimatizálódtam a harmincadik század végéhez, és engem is berántott a történet sebessége. A sztori magát formálta, győztem követni. Űrjachtok, mutánsok, képzeletbeli lények, ellenségek és jó barátok, ha már az ember elmerül a világukban, akkor visszatérni nehéz.

Most viszont kész, tegnap leírtam az utolsó mondatot. Még némi csiszolás hátra van, de a kaland tulajdonképpen véget ért. Ahogy elkezdtem, most befejeznem is furcsa: túl ezen a történeten York Ketchikan megint megpihen. Persze csak a fejemben és a szívemben, mert remélem, hogy május végétől olvasható lesz Vadászat egy szimurgra cím alatt.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás