Schmitt Pál saját szavai szerint „büszkén jelentette” a pápának, hogy ha minden jól megy, Magyarország lesz a kilencedik ország, amelynek alkotmányában szerepel utalás a kereszténységre – írja a Zindex.
Már mér’ ne menne jól? – kérdem én. Pontosan tudjuk, hogy beavatottak már most bejelenthetnék mi lesz jövő tavasszal, mert „minden ellenállás hasztalan”. Ha beledöglünk is, benne lesz az alkotmányban a kereszténység, persze aztán majd rendet kell tenni, mert ősmagyar szívünk Emesét emeli a templomok oltárára, és művészeink Árpád apánkat álmodják Verecke hágóinál vászonra, nyakában feszülettel, ne adj isten, egyszer kőbe vésve Attila siratja majd pártus ősét, Jézust.
Ismerős meséli, hogy a tanári értekezleten az igazgató a termekbe kirakott feszületről értekezett és a kolleginák hevesen bólogattak hozzá. Nem kis dolog ez, hölgyeim és uraim, mert a fejbiccentő izom (musculus sternocleidomastoideus) hosszú időn keresztül történő igénybevétele nem kis kitartást és teherbírást igényel. De ajánlom, hogy csak óvatosan azzal a lendülettel, mert ahogy telnek az évek, egyre fáradtabb lesz a nyak, és nehezebb lesz a biccentés után felemelni a fejet, és nehezebb lesz egymás szemébe nézni. Az ismerős persze nem átallotta megkérdezni, hogy akkor ezentúl lesz-e kóser étel a menzán, nem is tudom, miért erőltette meg magát; mondta is, ha a flex levágná három ujját, akkor is meg tudná számolni egy kezén, hányan értették, mi a problémája.
Gergő volt az, aki egy másik történetet mesélt. Kaposvár egy iskolájában (nem az övében) az igazgató az évnyitón arról értekezett, hogy hova süllyedtünk, mert hogy már a melegek is kivonulhatnak az utcára. Első pillanatban meghökkentem, hogy jön ez egy évnyitóhoz, aztán rájöttem az I. Nemzeti Tanév új szelleméről van szó. Ahogy a Magyar Nemzet írta: vagyunk mi és mások nem számítanak.
Egy a probléma: rossz ország jön el, ha a gyermekeinket a kirekesztésre és mások el nem fogadására neveljük. Aki pedagógus lett, tudhatná ezt, és akkor sem szabadna szervilisen bólogatnia, ha a rettegés miatt zabszemet nem lehet a seggébe dugni. Ez az ország régen nem Árpád népével van tele, keveredtünk kabarral, kunnal, örménnyel, szásszal, törökkel, taljánnal… és megannyi néppel. Él velünk római és görög katolikus, református, evangélikus, zsidó, mohamedán, hindu és megannyi vallású közösség. E sokszínűség az erényünk, nem a hátrányunk. Aki itt él, itt adózik, ide születik gyermeke, itt halt meg bármely őse, az bizony magyar. Legyen férfi vagy nő, hetero vagy meleg. Mi lenne, ha elfogadnánk és nem gyűlölnénk ezt a sokszínűséget? Ha erre tanítanánk gyermekeinket, nem a kirekesztésre. Hogy legalább harminc-negyven év múlva egészséges legyen utódaink lelke, ne pedig valamiféle hamis ideológia alapján megnyomorított, sötét, bűzös verem…
Legutóbbi hozzászólások