Már nem kell sokat aludni – szokták mondogatni a gyerekeknek –, s valahogy így érzem én is: két éves munkára tesz pontot ugyanis a Jumurdzsák gyűrűje regény megjelenése április 12-én. Ez persze csak nekem két év, Pierrot-nak jóval több, hiszen, ha jól tudom, ő a Jumurdzsák gyűrűje játékkal (amiből a könyv született) 2005-ben jött ki. Kicsivel több időben kell tehát számoljon, de hát végül is itt van: Eger történetének egy tudományos-fantasztikus regénybe oltott szelete.
A játék főszereplője Jonathan Hunt, aki New York-i oknyomozó újságíró, magyar gyökerekkel – édesanyja 1956-ban menekült ki Amerikába. Hunt az édesanyja halála után úgy dönt, megnézi magának Magyarországot, s mivel egy magyar nyelvű könyvben, az Egri csillagokban talál két furcsa, 1898-as keltezésű levelet, megérkezése után Egerbe utazik. Elkezdi keresni a levelek írójának – bizonyos Ábray Pálnak – leszármazottjait, és egy érdekes öregúrba botlik, aki különös történetet mesél neki egy időgépről. Jonathan Hunt pedig nyomozni kezd, bejárja a várost, egyre több régi titkot fedve fel.
A regény a játék történéseire épül, ám van egy lényeges különbség: feltűnik egy másik főszereplő is – Gárdonyi Géza. Miközben Jonathan nyomoz, mi vissza-visszaugrunk az időben 1898-ba, amikor is éppen születőben van a legismertebb magyar irodalmi mű. Gárdonyi a maga korában ugyanazt teszi, amit Jonathan: megpróbálja felkutatni az 1552-es esztendőben történteket. Eközben pedig… – na, nem árulok el többet, tessék elolvasni a regényt.
A felkérés után először is végigjátszottam a játékot, melynek főbb szerepeit Görög László, Bárdy György, Jordán Adél és Ganxsta Zolee játsszák el. Élvezetes fejtörő volt, aztán pedig élvezetes maga a munka is, amelynek során felderítettem a 19. század végi Egert, Berlint, az emberek mindennapjait és persze Gárdonyi Géza életét. Megannyi képeslapot összegyűjtöttem a netről, kalapos-sétapálcás urak, könnyű napernyős hölgyek. A megfakult képeken zsúfolt vásár, csizmás falusiakkal vagy fotók iskolákról, a városházáról, épületekről, amire a városvezetés büszke volt.
A mai ember többet tud 1552-ről, mint 1898-ról. Tudtátok, mekkora vita volt, hogy gáz vagy villanyvilágítás legyen az utcákon? Vagy hogy Gárdonyi, egri diákként mennyit éhezett, s ha éhezett, néha azért hegedült, hogy elfeledkezzen mardosó gyomráról?
Persze nem minden került bele a regénybe, hiszen a történetet elsősorban a nyomozás, a rejtély és a kalandok uralják. Mint a játék is, ez is családi könyv, legalábbis annak szántuk. Ahogy szokták jelezni: 13-99 évig, és talán még egy kicsit tovább. Megjelenés tehát április 12-én, s utána április 17-én az első dedikálás a Könyvfesztiválon, a Millenárison az Alexandra standjánál délután négykor. Mindketten ott leszünk, Pierrot és én is.
Legutóbbi hozzászólások