Ne legyen senkinek illúziója, ha beesik a Jackass most startoló 3D-s mozifilmjére, a fiúk brutálisabbak, mint valaha. A szórakozásnak az a különleges módja, amivel évek óta próbálkoznak, most külön effekthátteret kapott, kihasználják a térhatásban rejlő lehetőségeket már az első másodperctől kezdve. A Jeff Tremaine rendezte látvánnyal semmi gond nincs. A tartalom meg olyan, amilyen.

Johnny Knoxville csapata (Steve-O, Bam Margera, Ryan Dunn) továbbra is őrültek módjára kockáztatja a testi épségét mindenféle ugrással és repüléssel, mindenféle járművön a görkorcsolyától a talicskán át a különféle átalakított gurulókig. Nekimennek bikának, idegesítenek kost, kivágatják maguk alatt a fát. Kinek-kinek joga hülyének lenni, pláne, ha ezzel keres is, és hát az előző két Jackass-mozi behozta az árának kilenc-tízszeresét, ennyit ez is fog fialni. Húszmillió dollárból készült, ez duplán megvolt a nyitóhétvégén az USÁ-ban.

A képkockák közül nem is az a sokkoló, amikor kis híján kitörik a nyakukat vagy amikor Kész Átverést játszanak békés, többnyire kitakart arcú amerikai polgárokkal. Nem egyszer jókat lehet röhögni rajtuk, például amikor kacsavadászatot imitálnak egymással. Az ugratások némelyike spontánnak tűnik, mások jól előkészítettek. Forgott a film sivatagban, hómezőn, tanyán és szállodában. Ahova beengedték a fiúkat.

A lehetőségek korlátlanok lettek volna, ezért nem érthető, hogy miért jelenik meg a tökön verés minden harmadik poénban. Lógó pöccsel baseballozni, na az már valami, kellhetett némi idő, míg kigyakorolták. Finggal trombitálni már kevéssé érdekes a moziszékben ülve, a helyszínen viszont a fiúk úgy röhögnek és visonganak, mint nagyra nőtt gyerekek.

A szart viszont nem lehet megszokni. Az első 3D-s, lassított, kamerába szarást sikerül überelniük jó párszor, még az operatőr is behányt felvétel közben néhány alkalommal. A sima gusztustalanság rányomja a bélyegét a filmre, a nyakba szakadó foshalom és a térben okádás merőben új fényben tünteti fel a technikai fejlődés magasztos eszméjét.

A mozifilm a rajongóknak készült, ezért aztán sem feliratozva nincs, sem szinkronizálva, de még az alámondásról is elfeledkeztek a magyar forgalmazónál. Arra gondoltak – nyilván –, hogy a képek majd magukért beszélnek, a sok káromkodást meg amúgy is gáz fordítani, úgyis gyakorta lesz más filmekben egy fuck you-ból a magyarítás során „teringettét”. Ez meg mégse passzolna ide.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás