Érdekes előadás hallgatója voltam a HungaroConon. Elméletileg a magyar táltosvallásról szólt volna, és lehet, hogy arról is szólt, pár hét kell hogy átgondoljam, ugyanis Atlantisz, a dogonok, a Sirius, az Arvisúrák, a Szent Korona keresztje és megannyi szórejtvény belefért a témába. Nem áll tőlem távol a dolog (van három könyvem, amik mögött tisztességes kutatómunka áll), de az előadás leverte a biztosítékot. Ott ültem, és azon gondolkodtam, hogy nem is a „finnugristák” teszik a legrosszabbat a magyar történelemmel, hanem azok, akik megszűretlenül összehánynak féligazságokból és fikciókból egy akkora zagyvasághalmot, mint amit az előadó hittel elénk tárt. Nekik nem kellenek tények, elég a látomásos megvilágosodás, de az a baj, hogy én is álmodom, vannak látomásaim és megvilágosodom néha – egyszer-egyszer meg is írom -, de a baromságok azok nem az ilyen megvilágosodásból erednek.
Becsületesen megmondom: háromnegyed óráig bírtam, és teljes csendben. A végső pont az volt, amikor a szóelemzésekben eljutottunk az ISTEN szó elemzéséig. Ebből megtudhattuk (itt rövidített változatot adok elő, és elkerülöm, hogy elmondja, az IS-nek mennyi párhuzama van), hogy az IS=IZ nálunk, lévén, hogy az S és a Z a zöngés-zöngétlen párok között ott van. (Senkit ne zavarjon, hogy az S-nek a ZS a zöngés párja.) A TEN, az a TENgely szavunkban is benne van, és isten a világ közepe és tengelye és mivel határtalan, a TENgerben is benne van lényegében. Ekkor rájöttem, hogy az Isten egy ízes tengely, azaz egy lekváros tengely, és kijöttem.
Ami megijesztett, az nem az volt, hogy egy ember úgy találja meg a lelki békéjét, hogy megteremt egy soha nem létező világot, soha nem létező összefüggésekkel. Az ijesztő az volt, hogy a nézőközönség soraiban voltak, akik jegyzeteltek…
Legutóbbi hozzászólások