Egyszóval Debrecen mellől az utolsó előtti pillanatban rohamszervezéssel Balatonlellére, illetve mellette Karádra (azaz Karád mellé az erdőbe) tevődött az az Intergalaktika oldalán szerveződő SF-barátok idei tábora. Ennek kicsit örültem, mert Veszprémhez (ahol éppen nyaralgattam) Lelle közelebb van, mint Debrecen, másrészt sajnáltam, hogy emiatt nem mindenki tud eljönni az eseményre. Dehát ez nem rajtunk múlott, a bánkódás tehát mit sem ér, legfeljebb jövőre rákészül az ember az ilyesfajta nehézségekre is.

Pénteken kezdődött, kora délután. Egy siófoki átszállással érkeztünk meg a helyszínnek megjelölt vadászházba, és habár vad és romantikus erdei környezetre számítottam, helyette szépen gondozott területet és két mindennel felszerelt házat találtunk. A kis veteményeskert mellett még szauna és jakuzzi is várta a vendégeket. Hamar kiderült, hogy nem nekünk kell meglőni és megnyúzni az ebédre valót, reggelitől az esti desszertig mindent elibénk tesznek, sőt, ha van kedvünk, nézhetjük is, hogyan készülnek az ételek. Maradt tehát a kötetlen beszélgetés és szórakozás – érdekes módon senki nem panaszkodott.

Egyetlen dolgot nem értettem, hogyan gondolhatja bárki is, hogy egy Intergalaktikás találkozón reggel nyolctól kilencig lehet reggelizni? Ismétlem: reggeli nyolc órától kilenc óra nulla-nulla percig. Akárki is volt az a hajnali bagoly vagy rigó, aki ezt a lehetetlen időpontot kitalálta, az vagy nem volt még soha buliban, vagy nem ismeri az emberi természetet – mármint hogy milyen nyűgös a másnaposan éhes ember délelőtt 11-kor… Na mindegy: rettentő időérzékkel az utolsó reggelizős tálat bemenekítő házigazda ingének a sarkát még sikerült elkapnom a konyha ajtajában szombat kilenc után két perccel, így mindenkit sikerült aznap délelőtt megkímélnem egy nyűgösen morgó Szélesitől.

Sokat nem lehet egyébként elmondani arról a két napról, hiszen semmi mást nem csináltunk, csak ettünk, ittunk és beszélgettünk. Páran sétáltak az erdőben, Andi gyöngyöt fűzött, én beültem a pezsgőfürdőbe a fiammal, a lányok napoztak – szép színük is lett, a kertben a paradicsomok szégyenükben levelet húztak maguk elé. A beszélgetésekben mindent érintettünk, ami sci-fi (Digitális Lovagunk olvasmányélményei egy két hetes tábort is kitöltenének), és sok mindent, ami nem sci-fi. Én megkaparintottam Zsolt fényképezőgépét, azzal remekül elvoltam (pár képet majd feltolok az sfport.net-re alkalomadtán abból a 3 gigából, ami elkészült).

Szombat este csillagnézőbe vonultunk, aztán megint csak beszélgettünk. Éjféltől némi tánccal és közös énekléssel megvadítottuk az erdő állatvilágát, talán még madarak is potyogtak az égből, de a vihart minden bizonnyal a közeli Karád boszorkányai küldték ránk. Hajnali négyig bírtuk, de csak azért, hogy a vasárnapi hazaúton nehezebb legyen a fejünk. Rövid de velős találkozó volt, a vadászház kezelője örömmel szabadult meg tőlünk – bár nem volt könnyű dolga. De jövőre visszavár.

Minderről persze mások is beszámoltak: Dzséjt, Admirális, Locutus, Marianna, Onsai

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás