A kérdésre gyorsan meg is adom a választ: úgy, hogy nem tünteti fel a címlapon, hogy sci-fi vagy erre még rá is tesz egy lapáttal, és kiemeli azt, mi még: krimi, thriller vagy romantikus sztori. Ez derült ki szerda este a Magyar Írószövetségben, ahol F. Tóth Benedek faggatta Érsek Nándort, a Scolar kiadó vezetőjét és Tracikievicz Zsófiát az Athenaeum kiadótól.
Mielőtt azonban a magyar SF-kiadásra került a szó, Antal József és Érsek Nándor bemutatta a Scolar legújabb sci-fi kötetét, Kovács Ákostól a Vágyálmok ligáját. Benedek úgy vezette fel a könyvet, hogy 2010 legjobb novelláját olvasta benne, és habár a kötet szerkesztése és szövése sok esetben több türelmet vár el az olvasótól, mint egy átlag sf-könyv, azért érdemes végig olvasni gazdag fantáziája és egyedi hangvétele miatt. Ezt Antal József is megerősítette és elmondta, hogy nagyon sokat csiszoltak Szentesi Ágnessel (Odóval) a szövegen, ami ugyan novellák füzére, de egyben olvasható. A csiszolás oka tartalmi volt: a szerző túl sok szálat nyitott meg, és hatalmas fantáziájának köszönhetően az írás túlírttá vált, ezért bizonyos „hajtásokat” le kellett nyesegetni. A kiadó megerősítette, hogy Kovács Ákostól számítanak még regényekre, mert ígéretes tehetség. Az író egyébként zárkózottsága miatt nem jött el Győrből a Magyar Írószövetségbe az estre – a győri bemutatóra is nehéz volt rávenni.
Find more photos like this on SFport.net
A kötet után tért rá moderátorunk az SF-kiadásra. A két jelenlévő kiadó (Németh Attila, mint harmadik meghívott, sajnos lebetegedett) nem sci-fijeiről ismert, ezért is volt érdekes megismernünk az ő gondolkodásukat. Az Athenaeumtól az asztalon Dörnyei Kálmántól A 26-szor klónozott Nordy Fox kalandjai és Frank Schatzingtől a Limit volt látható, mint két véglet, egy puhaborítós, rajzolt címlapos magyar és egy kartonált, díszborítós külföldi szerzőtől származó SF-kötet, igényes kivitelben. Benedek hamar kihúzta a kiadókból, hogy miért nem sci-fi felirattal adják el a sci-fit. Nem akarják beszűkíteni eladási lehetőségeiket, amit egyébként kiállással, címlappal is könnyen megtehetnek, ha nem a magyar szokásoknak megfelelően készítik el őket. Példaként az amerikai könyvkiadás jött fel: ott szinte minden puhakötésű, nálunk viszont az olvasók szeretik kézbe venni, súlyozni, tekintélyesnek érezni a könyveket, ezért inkább a kartonált forma a kedveltebb.
Sok felé elkalandoztunk az este. Felmerült, mi alapján dönt egy kézirat fölött a kiadó vagy a kiadó emberei. Innen egy jó tanács: az első bekezdés és oldal legyen zseniális. Kiderült, hogy egy kézirat hány ember kezén megy keresztül, míg könyv nem lesz belőle, és az is, mit gondolnak a jelenlevők az e-bookokról, azok védelméről és jövőjéről.
A nézők között rejtező Jun és Kelt mértéktartó visszafogottsággal hallgatták az e-bookról szóló megnyilatkozásokat, amik Zsófia részéről annyira sokoldalúak voltak, hogy szinte semmilyen álláspontot nem tartalmaztak. Nándor sem tulajdonított nagy jelentőséget az e-bookok megjelenésének, és hitet tett amellett, hogy a könyvek mindig létezni fognak, sőt elmondta, hogy az e-book sem lesz olcsóbb, mint a papírkönyv. Itt már én nem tudtam befogni a számat, hiszen a kb 15-20 %-os nyomdaköltség és az 50-60 %-os terjesztői jutalék is kiesik az e-könyv árából. A kiadósok élénken tiltakoztak, hogy lesz más helyettük – nos, nem az én dolgom győzködni őket.
Érdekes este volt, ami természetesen a Trombitásban fejeződött be az előadók részvétele mellett. Most azonban nem lengtünk ki sokáig, valahogy mindenki fáradtabb volt, lehet az időjárás változás miatt. Azt azonban még megtudtam, hogy Nándor 16 éve fogott a könyvkiadásba, és mint matematika tanár egy matek könyvet adott ki először, aztán pár hónap múlva egy fizika könyvet. Akkor kölcsön kellett kérnie hozzá. Jövőre 80-100 könyvet jelentetnek meg – szerintem a Scolar története sikertörténet. SF nélkül.
Legutóbbi hozzászólások