Bemenüztettük magunkat péntek este (az Avana-SFportal sci-fi nap előestéjén). Alternatív Lucullus-vacsoránkon felkerestük a Gold fitness centrumot a Budafoki út északi részénél. Van bent egy fallabdapályákkal kerített területen kicsiny étterem, ahol a napi háromfogásos menü, ha valaki ott ebédelne 1790 forint. Estefelé ugyan már nincs konyha, ám összeálltuk vagy tucatnyian (vegyes társaság Lucullustól Szefantorig) és a kedvünkért nyitva tartott a hely. Persze átlagosan két menüre neveztünk be, Lajosunk háromra plusz egy főételre… az ő étvágya kielégíthetetlennek tűnt, hiszen egy menüsor is jóllakatja az embert.
De miből is választhattunk? Már az előételek biztatóak voltak: zöldborsópüré-leves fűszeres krutonkockákkal, korianderes lencsesaláta pirítóssal és tormás tonhal-tatár zöldségekkel. Gondoltam egy leves jólesne és nem tévedtem, sűrű, gyönyörűzöld levest kaptunk kis üvegtálban, selymes ízérzéssel. Étvágyat csinált, ahogy leért… A tormás tonhal pirítóssal érkezett és verte a lencsét (ebből csak egy falatot ízleltem meg), a halíz cseppet sem volt tolakodó, a torma lágyan harmonizálta (a második képen a lencsesalátával a háttérben). Többet is ettem volna, de persze a későbbiekben kiderült, hogy akkor beszorulok a székbe.
A főételek közül is kettőt választottam: sous-vide vaddisznótarja grillezve, csomboros burgonyafőzelékkel volt az első, amit szervíroztak. Napi étkezéseimből alávaló módon kimarad a burgonyafőzelék, de nem csak ezért ízlett, hanem a vajpuha vaddisznószelet miatt is. Egy kis időutazás volt ez az étel, ízvilága visszarepített az időben, még ha tudom is, hogy a középkorban nyilván senki nem evett hasonlót sem (és nem csak a burgonya miatt). A thai zöldséges rizs, kacsamellcsíkokkal fogásban a kacsamellcsíkok fogtak meg, nem tagadom, thai éttermekben ehet az ember hasonlót. Megkóstoltam emellett Túró tányérjából a pepperónis sajtmártással körített brokkolipürés csirkemellet is, ahol a sajtmártás dominált, kicsit sós-keserű íze márványsajtot idézett. A püré hozta a brokkoli zöldséges ízét, a csirkemell ugye meg csirkemell, ideális háttértáncos.
Az édességgel már bajban voltam. Elsőként a spanyol almáspite crème fraîche-sel került ki, zseniálisan finom, könnyed csapásként. Egy egész tálcányit elcsomagoltattam volna belőle… A hideg mákfelfújt Bourbon-vanília-mártással, mascarponekrémmel viszont sűrű, töményebb alapból készült, bár a krém oldotta keménységét. A legvégére került nehezékként, ezt nem kellett volna. De nem bírtam ott hagyni.
Délidőben nyitva a hely, ha valaki arra jár próbálja ki. Ugyanazt az igényességet tapasztalja, hetente változó menüsorral. Nem mellesleg le is lehet mozogni a kalóriákat…
Legutóbbi hozzászólások