Különös könyvfesztiválról álmodtam. A kiadó törzsek ajándékokat vittek egymáshoz, kis küldöttségek kerekedtek fel és indultak több napos útra erdőn és hegyeken át, hogy tiszteletüket tegyék más kiadó törzseknél. Öltözékük a barbárok korát idézte, gyalogos utazásuk kimerítő feladatnak bizonyult ajándékaik súlya és mérete miatt. Mások hatalmas font kosarakban egy fakorláttal kerített négyszögletű, mocsaras mélyedésbe hordtak gyümölcsöt, amelynek mélyén már amúgy is halomban hevertek mindenféle színű és állagú, különleges kinézetű termések. Talán élt ott lent valami totemállat, ami felfalta őket, talán nem.
Eladó papírkönyvet csak elvétve láttam egy-egy magányos eladó vadnyugati időket idéző gerendaházában, és akkor is többnyire fegyverrel szembesültem először, az eladók ugyanis bizalmatlanul álltak minden közeledőhöz. A rám szegezett dupla csövű puskák hatására az ember többnyire bevallotta, hogy nem akar rosszat, csak könyvet jönni vett. Egy helyen kis híján ledurrantottak, és csak egy sólyom vijjogása győzte meg az eladót, hogy igazat mondok. Akkor aztán a levágott madárfejeket és kikészített csontokat tartalmazó pult mögé mehettem.
Az álomban találkoztam ismerősökkel is, F. Tóth kolléga arról hozott például hírt a totemállat-etető mellett, hogy találkozott egy celebbel, de rossz keresztnevet mondott. Én mindent feljegyeztem a könyvfesztiválról, amik aztán kinyomtatva és beköttetve egyetlen egy vaskos, hatalmas kötetet adtak ki. A legvégén a madaras könyveladó faházának hátsó lépcsőjén ültünk kettesben egy szerkesztővel, ölemben a vaskos könyv, melyben a nyomtatott lapok legaljára feketén fogó tollal jegyeztem fel éppen folyó utolsó beszélgetésemet. A szerkesztő megjegyezte egy írókollégáról, hogy bizony négy éve nem írt már jó sci-fit. Ez a meglepő kijelentés már alig fért ki, lapoznom is kellett…
Most, ébredés után, azon gondolkodom, mi a jó fenét jelentett ez az egész, de szerintem egy hivatásos álomfejtő is befordulna, úgyhogy megyek és áldozok valamit a reggeli oltárán…
Legutóbbi hozzászólások