Luc Besson legújabb produkciója nem fogja elnyerni a politikailag korrekt filmek arany serlegét, és nem is arról híresül majd el, hogy kiegyensúlyozottan kezeli mozijában a franciákat és a bevándorlókat. Nincs benne barna zsaru, fekete zsaru, színes jó fiú, viszont a film első felében kinyírnak harminc-negyven kínait, a második felében kábé ugyanennyi pakisztánit. Az előbbiekről megtudjuk, hogy mind kábítószercsempészek, az utóbbiak mind terroristák. Közös halmaz nincs. Sztori: Luc Besson, írta Adi Hasak, rendezte Pierre Morel.
A történet: James Reece az amerikai külügyér titkáraként kicsit izgalmasabb életre vágyik, mint találkozók szervezése és aktatologatás. Ezért elvállal némi titkosszolgálati munkát, és vár a nagy megbízásra, ami meg is érkezik: egy ügynök sofőrjének kell lennie. Az ügynök Charlie Wax, igazi egyéniség, a fegyvere a szeretője és előbb lő, hogy utána ne kelljen kérdeznie. A küldetésük kábítószerkereskedők elleni állami szintű bosszúhadjáratnak tűnik, de persze aztán kiderül, hogy teljesen másról van szó.
A film ismét egy remek példa arra, hogy egyetlen színész el tud vinni hátán egy egész mozit, ez a színész pedig nem más, mint a zseniális John Travolta. Kell hozzá persze Jonathan Rhys Meyers is, az ő párosuk az akciófilmgyártás legalapvetőbb sablonja. Luc Besson ismeri a hollywoodi leckét, küld be a keményfiút és a szimpatikus srácot a darálóba, aztán pörögjön a sztori, az egyik poénokat szór, a másik botladozik, és persze mindent túlélnek, miközben leszedik a rossz fiúkat.
Tulajdonképpen ennyi a Párizsból szeretettel, nem több. Jó ritmus, pörgő képek és lassított felvételek váltakozása, rengeteg golyó, menekülések és üldözések anélkül, hogy maga a város, a címszereplő Párizs ténylegesen feltűnne benne. Pierre Morel jól adagolja az akciókat is, van, amit megmutat, van, amit nem, csak a következményeit látjuk, például a lépcsőházban lezuhanó kínai hullákat. Potyognak az emeletről, mint égből a jégeső. Kihagyhatatlan a poén, amikor James Reece rákérdez, hogy „Sokan vannak még?”
Egyszeri szórakozást nyújt a film, talán még a kétdimenziós sztereotípiákat is lehet lehet élvezni, ha ráhangolódunk. Mert persze az amerikaiak is megkapják a magukét, a bunkóságukkal, erkölcstelenségükkel és gyorséttermi függőségükkel együtt. Mindenesetre jogvédőknek nem ajánlott a Párizsból szeretettel megtekintése, ezen felül gyanítom, hogy a kínai és pakisztáni piac is zárva marad előtte.
Legutóbbi hozzászólások