Egy hihetetlenül jó kitekintést közöl a katpol.blog.hu az idén várható fegyveres konfliktusokról 2008 – a Patkány éve cím alatt. Miközben olvasom, átfut rajtam a gondolat, hogy sehova nem tart a világ; az, hogy Európában látszólag nyugalom van, az Unió növekszik, a határok eltörlődnek, az mind-mind csak a vihar előszele. Egy illúzióba ringatjuk magunkat, mint a 20. század első évtizedének polgárosodó Európája. A civilizálció terjeszkedik, a fejlődés töretlen, a diplomácia biztosítja a békét…
Ennek ellenére mintha mi sem változott volna, sőt, Európa bezárkózott, elvagyunk mi itt magunkban – a legjobb ha nem törődünk más országokkal. A legfontosabb a gazdasági lobbi, egy-egy megváltoztatott szabvány, jól elhelyezett fejlesztési támogatások, új szabályzások. Például élelmiszer mellé ne csomagoljunk játékokat – vesszen a Kindertojás!
Persze nem lehet mindig a világbékéért aggódni (nem is vagyok szépségkirálynő, hogy ezt tegyem), de talán egy kicsit jobban kellene figyelni másfelé is. A (sci-fi) író felelőssége beszélne belőlem? Lehet… Kérdés persze, hogy mit is lehetne tenni… Táblákkal tiltakozni a háborúk ellen? Ennél már csak az hülyébb ötlet, hogy ki kellene menni a háborús területre a békéről szónokolni. Vagy bevonulni a hadseregbe, és elrepülni tízezer kilométerre háborús gócokba? De hát mit is keresne ott az ember? Két szemben álló fél közé állna (akiket nem is ismer, sem személyesen, sem a kultúrájukat, sem motivációikat), a puskák kereszttüzébe?
Való igaz lenne, hogy az ember genetikailag háborúra van programozva és menthetetlen? Harcol területekért, olajért, befolyásért, ideákért, bosszúból… Önző és korlátolt, amikor látszólag véd valakit, akkor is a maga érdekét nézi… Áh! Mindegy! Kit érdekel a külvilág! Menjünk, tüntessünk a vizitdíj ellen! Csináljuk meg a magunk kis miniháborúját…
Legutóbbi hozzászólások