Vasárnap. Már ráértünk, hosszan reggeliztünk és csomagoltunk. Szokás szerint megírtam a szállodai szobában az előző napi beszámolót és kerestem két képet, aztán leiramodtunk a többiek után Benedekkel. Fizettünk, és hopp, már fél tizenegy is elmúlt. Kis késéssel estünk be az utolsó napra, ahol már csendesedett minden. Kicsit kavarogtunk, kerestük az ukránokat, nézegettük a könyveket, illetve Attila vett egy pólót, amin lengyelül szerepelt a „Luke, én vagyok az apád” mondat. „Tvoj tatinek” – erre emlékszem.
Find more photos like this on SFport.net
Tricon 2010 feliratú pólóhajszánk a negyedik szakaszába lépett. Emlékeztetőül: első nap nem kaptunk a bejelentkezéskor a csomag mellé, második nap kiderült, hogy nem is járt volna, csak ha előre átutaljuk az árát; a harmadik nap pedig megtaláltuk az árust, de akkor már csak S-ses méret volt, az is nőiben. Ezen a szép negyedik napon megpillantottunk a regisztrációnál két teljes doboznyit, és venni szerettünk volna. De nem kaptunk. Közölték, hogy az már az internetes rendelésekhez van, jövő héten rendelhetünk és postán megkapjuk (néha jó tudni azt, hogy hülyék mindenütt vannak, nem csak nálunk).
Én közben elvesztettem a szalagomat, próbáltam keresni. Benedek megtalálta, zsebre csapta, nem szólt. Amikor soookkal később visszaadta, sok mindent kívántam neki. Ha esetleg valamije elfolyna, akkor megfogantak szavaim. Végül megtaláltuk az ESFS utolsó ülését, amelyben Aleksandra Cholewa moderációjával vallottak az ESFS fejesei és programszervezői a tapasztalataikról és a rendezvényekről. Amikor vége lett, elbúcsúztunk (addigra megint zuhogott az eső), és útra keltünk.
Izgalmas visszautunk volt, Manó ment elöl. Szlovákiában beestünk egy kis étterembe ebédelni. A tulaj az étlap éttermezésénél felhívta egy magyarul tudó ismerősét, hogy segítsen, aztán finom kaja került elénk embertelenül nagy adagban (Ha valaki arra jár: Reštaurácia pod Sukňou, 038 61 Vrútky, Karvaša a Bláhovca č. 19.). Sötétedett már, amikor átléptük a határt, és már nem volt sok hátra. Még kibekkeltük Attila utolsó borzasztó szóviccét egy szörnyűséges állatról, amely a következő mondatban szerepel: „Menjünk fel a megyeri hidra!„, aztán hazaértünk.
Legutóbbi hozzászólások