Kora reggeli indulással alig valamivel több mint hét óra után megérkezett a magyar csapat / küldöttség /jómadarak gyülekezete Cieszyn-be, a lengyel-cseh határon fekvő városkába, ahol idén az Európai SF Találkozott -rövidebb nevén az EuroCont – szervezik a Tricon 2010 nevű rendezvény mellett. Utunk hányattatott viszonyairól Benedek kora hajnalban már írt egy beszámolót, én a nap többi részéről emlékezem meg.
Szállásunk a Hotel Gambitban van, ami remek kis hely (mostanra már az is kiderült, hogy jó a reggeli), viszont a rendezvény helyszínétől megközelítőleg két kilométerre van.Cieszyn dombos kis városka, és hogy mennyit fogunk mi dombról le, dombra föl sétálni, az rögtön kiderült, amikor egy térképpel a kezünkben nyakunkba vettük az utcákat. Gambitból le, Eurocon helyszínére föl – kábé fél óra séta.
A rendezvénynek egyébként a helyi egyetem nyújt otthont. Egy idő után elég volt a jelmezes figurákat követni, volt itt minden tündétől kezdve lovagig, rohamosztagostól jediig bezáróan. Megtaláltuk a helyszínt, beregisztráltunk, megkaptuk az ajándékcsomagokat (a poló kivételével), és ennek örömére nyomban le is ültünk sörözni a sarkon egy kiskocsmában.
Igazából akkor már nem sok program volt külföldiek számára. Fél hatra értünk ide (sokat vacakoltunk a szállóban meg út közben), hatkor az Európai SF Szövetség vezérkarának volt zárt gyűlése, hétkor a német SF írók külföldi megjelenése és a 20. századi lengyel képregény-üzlet között választhattunk volna – ezek voltak angol nyelvű előadások a sok lengyel között -, mi azonban a helyi jellegzetességek kiismerését tűztük ki feladatul. Én akkor még nem, de később megtaláltam azt, ami nagyon bejött: úgy hívják, hoyg Redd’s. Piwo o smaku cytrusowym.
Sörözés után nekiindultunk, hogy megkeressük az Euroconra érkező külföldi küldötteket, de hiába jártuk körbe kétszer is a helyszínt, senkire nem akadtunk rá. Egy idő után feladtuk a keresést, és a térképet elővéve elindultunk a városközpont felé vacsorázni. Az utcák sötétek és kihaltak voltak, mintha a pestis elvitte volna a város felét. Aztán kiértünk a főtérre, ahol 6-8 étterem és pub került elénk, teli emberekkel. Megtaláltuk a zéletet.
Mégis egy kis mellékutcában ültünk be vacsorázni. Sietnünk kellett, a konyha kilenckor zárt (más helyek meg nyolckor)! Lengyel étlapról, lényegében vakon rendeltünk, és akkor jött a meglepetés: a legjobb vacsorát ettem az utóbbi hónapokra visszavetítve. Eszméletlenül finom volt, gombás öntettel nyakon vágott malachús, sült krumplival, salátával. Ittunk is rá kis bölényfüves (fahéjízre hajazó) zubrowkát, aminek az lett az eredménye, hogy hazafelé világító szarvast ölelgettünk.
Dombra fel következett, és persze a szálló külterén folytattuk a sörözést. Hozzánk csapódott egy lengyel srác, akivel olaszul próbáltunk szót érteni. Kiderült, hogy szegről-végről rokona a poéta Mickiewicznek, és egyszer kezet csókolt Karol Wojtylának. Szóval találtunk is valakit, de nem sci-fiset. Ma (pénteken) folytatjuk a keresés…
Legutóbbi hozzászólások