Korán kezdődött a nap, alig két és fél órával azután, hogy véget ért az előző: négy órakor már talpon voltam, s pakoltam be az utazótáskámba, várt Olaszország. Persze, hogy mindent az utolsó pillanatra hagytam, de azért mindenre volt idő, még egy gyors reggelire is. Ez fontos, mert ha álmos vagyok, akkor egy egész konyhát fel tudnék falni. Taxi, reptér, Fokker, légtér, egy pillantás a Balatonra, sok pillantás az Alpokra majd a tengerre, és röpke 75 percnyi repülés után megérkeztem Rómába – Kasza Magdi, Németh Attila és Jun társaságában.
Eurocon 2009 táblácskával vártak minket a helyi szervezők, s mivel a rendezvény helyszíne, Fiuggi másfél órányi buszútra van Rómától, hát összevártunk még pár külföldi vendéget. Bulgárok, oroszok, amerikaiak, s mi ültünk végül is a buszra – konkrétan pedig többek között ott volt Szergej Lukjanyenko, Geoffrey Landis és Mary Turzillo. A buszablakból pedig valami teljesen más tárult elénk, mint Magyarország. Olaszhon zöldült, dimbes-dombos tájain alacsony délies téglaházak vagy hatalmas erkélyes társasházak kerültek elénk. Ligetek és szolok, és birkák minden mennyiségben. Olajfák és pálmák, s a háttérben hósipkás hegycsúcsok.
Fiuggi is hasonló helyen volt: dombocskák között, azok oldalára felkúszó házakkal, meredek utcákkal. Tucatnyi hotel és étterem, melyek azt jelzik, elég nagy errefelé a pezsgés – nyáron. Merthogy most percenként egy autó és ötpercenként egy ember, ha feltűnik az utcákon. Lepakoltunk, s máris mentünk ebédelni valamit.
Egyetlen aprócska pizzéria volt nyitva, ahol az étlapról mindent rendelhettünk, csak pizzát nem, azt ebédre nem készítenek. Én a ravioli mellett döntöttem, amelyet sült koktélparadicsom és rukolahegyek borítottak, illetve mozarella sajt, s a ház borát rendeltem mellé. Tökéletesen kielégítő volt, s míg Jun csuklott, Magdi fényképezett, Attila meg szóviccekkel szórakoztatott minket, én el is tüntettem a tálról.
Az ismerősök ezek után jöttek: Ian Watson, Max Morando, Roberto Quaglia – Roberto tar koponyáját azonban most haj és szakállerdők borították, félelmetes látványt nyújtva az amúgy békés hallban. Nem sokkal ezután Flora Staglianó megnyitotta a rendezvényt, s 16.30-kor már Lolita Fatjo állt a színpad előtt, s felvezette az elso vetített képes előadást, mely a hollywoodi forgatókönyvíró sztrájkról szólt.
Kicsit belehallgattam, majd körbenéztünk a szállóban Attilával. Megtaláltuk a sporteszközöket, s a fürdűt, illetve a könyves standokat. Aztán szereztünk netet, s most itt tartunk: én ezt a blogbejegyzést írom, és várjuk a vacsorát. Amiből kettő is lesz. Hurrá.
Legutóbbi hozzászólások