Szóval harminc fok felett van napok óta a hőmérséklet, és elpárolognak a gondolataim és a szándékaim. Írnom kellene, de egész egyszerűen nem visz rá a lélek, lassan lüktet a forróság a fejem körül, és csak nézek kifelé – nyáron egész egyszerűen nem lehet dolgozni.
Mennyire más ősszel meg télen, amikor kint hideg van, esik az eső, esetleg a hó. Későn kel a nap és korán sötétedik, az ablakok zárva, a külvilág zajai eltompulnak, szinte már-már csend van. A csendben hallom a párbeszédeket, a külvilág fekete vászna előtt látom az alakokat, és mivel nincs kedve az embernek máshoz, hát dolgozik. Vagy ott van a tavasz, amikor a lendület viszi az ujjaimat, mert annyira feltölt a világ ígérete, hogy egyszerűen feszítenek a szavak. De nyáron… nyáron szinte a kínzással egyenértékű a munka.
Gondolkodom, hogy túl Budapest határain, valami árnyas-vízpartos helyen mennyire menne az írás, nyilván, időlegesen, talán két hét erejéig – bár, az is több, mint a semmi. Monjuk, szakaszonként meg lehetne ismételni a két és fél hónap alatt. Helyre lehetne tenni a Milton Byrne novállakat vagy a Monas após válogatást. Esetleg megírni A láthatatlan város folytatását vagy összeszerkeszteni egy új sci-fi novelláskötetet; ha a Galaktikának nem kellene a Szörnyeteg a hajtóműben című kisregényem, akkor azzal együtt fél kézzel meg lehetne tenni. A nyár a novelláké, és őszintén szólva, ezen a nyáron akár mind a négyet meg tudnám tenni…
Igen ám, de Dreamworld-öt kell írnom, amihez hosszabb lélegzetvétel kell. Félreértés ne essék, végre szeretném megírni a második részt, de voltam oly botor, hogy ezt a feladatot nyárra halasztottam. Steve, Főnix, Igor története egy éve várja, hogy papírra kerüljön, és igazán nyomasztó számomra is ez a várakozás, mert azóta formálódik a második rész, és folyamatosan forog a homlokom mögött, annyira hogy két kezdést is kitaláltam a regénynek, de nyilván csak egy lehet – hát most választanom kell.
Itt a nyár végre, süt a nap, és én arra várok, hogy mikor esik már megint majd az eső, lesz nyugalom. De ha esik, ha nem, megerősítem magam, a héten még befejezem a Prózaműhelyes kötetbe az Olivo sul Mare-i húgyház története című novellámat, aztán hajrá Dreamworld – essünk neki, és lássuk, hogy alakul Meldiana sorsa és a mi lesz a Carlos-féle birodalmi lázadásból. Ja, és hogy mihez kezd Főnix önmagával.
Legutóbbi hozzászólások