Sajnos ez a hétvége is elmúlt. Leszámítva a kezdeti kellemetlenségeket és döbbenetet, végül is remekre sikeredett: a kettőshatári alkotóházban valahogy mindig megnyugszik a lélek. Persze lehet, hogy húsz év kondicionálásáról van szó, mert már úgy megyünk oda szinte, mintha hazamennénk. Pénteken még csak páran voltunk, vasárnapra azonban felszaporodott a társaság, és bizony több embert láttam, mint pár évvel ezelőtt a Szefantorokon. De nem baj, ez a jó, ne is férjünk el augusztusban. Akkor jó, ha sokan vagyunk.
Kérem szépen, jelentem erről a három és fél napról, hogy az idő furcsa volt, de nem olyan rossz. Esett is, három zivatar elsöpört felettünk, fújt is, de a nap is sütött, még napozni is lehetett. A nyulas bográcsba hullott pár csepp eső, így aztán elmondhatom, hogy az égiekkel együtt készítettem a pörköltet szombaton és a többiekkel együtt ettük meg. Hat nyúl volt (megy felfelé a számuk, augusztusban szerintem nyolc lesz), kicsinyke még hétfőre is maradt.
De volt másnap bográcsos babgulyás, meg mákos tészta, este sült krumplilángos, meg reggelire visrsli és tojáskrém, és – ki ne felejtsem – persze péntek este, fogadásból sült csirkeszárnyak. Szóval ételben nem volt hiány, tűzben és italban sem (talán csak vasárnap éjfél után). Jutott idő olvasásra, filmnézésre (régi klasszikusok, lökött paródiák, újabb filmek), társasjátékra, szivarozásra és tökmagozásra is – persze szigorúan a fűnyírás, gazolás, takarítás, üvegszedés meg pakolás mellett.
Find more photos like this on SFport.net
Volt masszázs, meg karate, illetve beszélgettünk bozonokról, ipari vazelinről, sci-fi könyvekről, sorozatokról, Salgótarjánról, egyetemi hallgatói önkormányzatokról (mint a gátlástalan nagypolitika keltetőfészkeiről), és persze ugrattuk egymást is. Aztán az egésznek vége lett, és megindulhat a visszaszámlálás augusztus 7-éig, mert hogy akkor kicsit hosszabban újrakezdjük.
Legutóbbi hozzászólások