Tudtam én, bármilyen esőt, meg 15 fokos lehűlést, hideget, viharos szelet jósoltak hét elejére a meteorológusok (felesleges egy szakma). Amint kitettük a lábunkat Budapestről és közeledett a szegedi kettőshatár, megjött a tavasz. Az első este még hideg volt a szefantori kis ház (árnyékos oldalában hókupacok görnyedtek a fal alá), de a kályhák tolták a meleget, a takarók és dunyhák pedig megszaporodtak ősz óta, úgy hogy az első hideg estét is kibírtuk. Aztán hatalmas léptekkel elszökött a tél, és szombaton kisütött a nap.
Soha nem láttam még ilyen csupaszon a tábort, lényegében az első lélegzetét csíptük el a vidéki földnek. A fű már visszanyerte a színét, de a fákon, bokrokon még csak bimbó sem pattogott. Mint mindig, most is akadt munka: kis csempézés, takarítás, és állapotfelmérés, milyen feladatok várnak majd a pünkösdi előtáborban. Emellett viszont egymás társaságát élveztük: ezen a hosszú hétvégén ugyanis negyvenen (!) gyűltünk össze, meghaladtuk egy közepes tábor létszámát.
Find more photos like this on SFport.net
Kellett egy kis töltekezés, amire tökéletesen alkalmas a hely, ezt mindenki tudja, aki megfordult már ott. A tanyasi élet szépségeihez hozzátartozott egy hangos lúd-csapat (hajnali extra-ébresztéssel), és egy kapucnis mini kölcsönkutya, vagy óriásegér – ezt a tábor végéig nehezen döntöttem el. Azonban a napozás, a tollasozás, a foci, a póker, a társasjáték, a kirándulás, a tábortüzezés, gyöngyözés és a mozizás mellett akadt megoldandó közös feladat is: egy kiadványt készít elő a társaság, amiből talán őszre olvasásösztönző kötet lehet. Erről talán a megvalósulás véghajrájában beszélünk, addig is folyik a munka, az ajkunk pedig zárva marad.
Legutóbbi hozzászólások