Tegnapelőtt este sikerült összefutnom egy volt tanítványommal, kétéves történelemtanári korszakom egy tanújával. Állunk a bárpultnál, és azt mondja: „Tanár úr, ez most már nem nyalás, de maga nagyon jó tanár volt. Amíg maga tanította a történelmet, addig azon gondolkodtam, hogy töri-matek szakra megyek, a matekra Gyúró tanár úr miatt. Aztán jött R… tanár úr, aki csak felolvasta a történelemkönyvet, érti?!”
Nem tagadom, mennyire jól esik ez, és tizenhárom év elteltével már nem nyalás, tényleg. Nem sokszor találkozom ilyennel, egyrészt, mert annyit nem vagyok Veszprémben, ahol tanítottam, másrészt pedig két év után pályaelhagyó lettem, így aztán nem sok tanítvány „került ki a kezem alól”. Jó volt tanítani, beszélni a régmúltról és a történelem összefüggéseiről, de utáltam dolgozatot javítani, és csapnivaló osztályfőnök lehettem.
Mindenesetre Larsen, aki itt, a blogon néha be-beszólogat, szintén tanítvány volt. Amikor például az Ír sörözőben rákérdeznek, honnan ismerjük egymást, én feszélyezetten rebegem el, hogy valaha tanítottam, mert nem tudom, ő hogy áll ehhez. Mert milyen ciki is lehet már, hogy a volt töritanárommal nyomulok a veszprémi éjszakában?
Legutóbbi hozzászólások