Tegnap este (vagy ma hajnalban) leültem a TV2 elé, hogy egy nagy mulasztásomat pótoljam, és megnézzem a Dűne minisorozatot, amit a Sci Fi Channel vetített elsőként, csaknem pontosan hét évvel ezelőtt. Vagy fél óráig bírtam, mert kísértetiesen hozta a hajdani Rajnai András-féle tévéfilmek (Mesék felnőtteknek sorozat pl.) hangulatát. Nem csupán az erőteljesen lassú és a színészek szájából darabosan hangzó dialógok, de még a képi beállítások és a zenék némelyike is. Sőt, a Harkonnen-jelmezek és díszletek is a harminc évvel ezelőtti magyar filmes hangulatot idézték fel, persze a korízlés és a költségvetés nagyságágának változását is figyelembe véve. Egyszóval olyan érzésem volt, mintha a „hazai kísérleti televíziózás úttörője” lebegne a háttérben. Azonnal megnéztem ki is a rendező – John Harrison – hátha a hetvenes években itt élt, dolgozott és tanult filmezést Rajnai keze alatt.
És aztán, őszintén bevallom, amikor a Liga-tag megkezdte az űrrepülést, akkor lekapcsoltam a tévét, és aludni tértem, bízva abban, hogy ennél csak jobbat álmodhatok.
Legutóbbi hozzászólások