Vajon milyen személyiségrajzot ad ki a görögdinnye evésének módszere? Van, aki felülről lefelé eszik, késsel, ők a pesszimisták? Van, aki kivágja a dinnyét, és alulról eszi íz ízesebb rész felé – ők lennének az optimisták?
Néhányan kipirgálják a magokat, mások nem. Van, aki csak a felét, a nagyobbakat, van, aki mindet. Felszínesek, akik csak a vágás menti magot szedik ki? És ha valaki még a szeletben kipiszkálja a magokat teljesen, más meg csak falatról falatra, abban, amit szájához visz, az vajon mit jelent? Az egyik a tervező fajta, a másik a percnek élő?
Aki késsel eszi, az pedáns, aki falja az szertelen vagy csak mohó? Késsel szeljük vagy kanyarítsuk kanállal? A szeletet pedig hosszában lehet vágni vagy negyedére, vagy egyszerűen csak félben lehet hagyni. Ehető magában, de láttam olyat is, aki kenyérrel fogyasztotta… És meglepetésemre akadt olyan ismerősöm is, aki egész a zöldjéig lecsupaszította a dinnyét.
Én balról jobbra eszem, másfél centis háromszög alakú részekre szelve. Néha pirgálok magot, néha nem. Hűtve szeretem ( ki nem? ), és kifejezetten sajnálom, amikor vége lesz a dinnyeszezonnak…
Legutóbbi hozzászólások