Az ötlet nem rossz, sőt, amint szerda este a Magyar Írószövetségben felmerült, már tíz éve meg kellett volna kezdeni azt, amit a Magyar Nemzeti Digitális Archívum (és Filmintézet) célul tűzött ki és amin fennállásának elmúlt fél éve alatt ügyködik. A magyar film- és színházkultúra, festészet, szobrászat, irodalom és minden más kultúrahordozó modern, korunknak megfelelő archiválásáról és közkinccsé tételéről van szó.

Az SF Szakosztály szervezte alkalmon Fori Zoltán, a MaNDA munkatársa elmondta, hogy a kulturális értékeink 2-6 százaléka kutatható, ismerhető meg ma, a többi intézmények pincéiben, raktárakban porosodik (sokszor méltatlan állapotok között), illetve elérhetetlen adatbázisokban pihen (amelyek között olyan is van, amely közpénzből létrejött magángyűjtemény). A Filmintézeti anyagokkal kezdik a digitalizálást, ez mintegy 12 ezer kópia feldolgozását jelenti, elsősorban a második világháború előtti anyagokét, filmhíradóktól a játékfilmekig bezáróan. Ezen túl színházi előadások több mint száz évre visszatekintő anyagai állnak a rendelkezésükre – plakátok, díszlettervek, díszletek. A munka hatalmas… a fiatal intézménynek azonban három hónap után zárolták a pénzét (mint minden más hasonló intézménynek, közöttük az Írószövetségnek is), illetve máris megkapták a 20 százalékos leépítési direktívát (mint minden kulturális szervezet).


Find more videos like this on SFport.net

Az este folyamán az irodalmi anyagok digitalizálásával kapcsolatosan alakult ki parázs vita. Tudniillik nincs egységes formátum meghatározva, még a digitális köteles példányok beszolgáltatásánál sem. Az eddigi munkák is egyeztetések nélkül folytak, például József Attila verseit vagy a Nyugat számait többen is digitalizálták, más-más formátumban és minőségben. Nem megoldás ezt a munkát ismét elvégezni a MaNDÁnak is X-edjére. Viszont jelen pillanatban, ha valaki „csak” össze akarja fogni a rendszereket, akkor is hatalmas energiákat kell mozgósítania a káosz feloldására.

További probléma volt az, hogy ha a MaNDA szolgáltatni akar, azaz közkinccsé, kutathatóvá akarja tenni az anyagait, ezt hogy teheti meg azoknak a szerzőknek a kapcsán, akiknek közléséért még jogdíjat kell fizetnie. Ez nem csupán irodalmi anyagokat érint, de a filmek jogait is. A tájékoztatás szerint a MaNDA jogszolgáltató is lesz – ezt azonban már nehezebben tudom elképzelni. Ugyan az írók jogi képviseletét nem nagyon látja el az Artisjus (inkább a zenei anyagokra koncentrál, mivel a zeneiparban jóval nagyobb a pénzösszegek mozognak), ám a filmszakmát a Filmjus tökéletesen kiszolgálja. A MaNDA átvenné ezt a feladatot? Meglehetősen öszvérszerű eredményt kapnánk.

Sok kérdés fennmaradt, amelyekre – előreláthatóan – majd márciusban keressük a választ Lovas Lajossal, a MaNDA igazgatójával. A legérdekesebb információra ugyanis nem kaphattunk megnyugtató választ. Bizonyos tervek szerint (elhangzott az Avana-SFportal Scifi Napon) a MaNDA piaci szereplővé akar válni. El nem tudtuk képzelni, hogy a digitális tiszteletpéldányokat milyen jogon akarja értékesíteni (s ezáltal a kiadói piacot lezúzni) a szervezet… Vajon így lesz egy jó elképzelésből rossz gyakorlati megvalósítás?

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás