Sokan ajánlották, és megvan már egy ideje CD-n, de nem jutottam hozzá, most azonban véletlenül éppen a tévé előtt voltam, amikor leadták az első részt – így bepillantást nyerhettem Dexter világába… miután olvastam a könyvet. És rájöttem, filmen sem bírom megszeretni a jófiúnak teremtett sorozatgyilkosokat.
Való igaz, előbb a regény került a kezembe, ami nem szerencsés egy szinte szóról szóra leforgatott adaptáció esetében. De már a regény is meglehetősen vegyes érzéseket keltett bennem. Szeretem ugyanis szeretni a főhőseimet, egy Poirot, egy Marlowe-ot, egy Columbo-t, egy Maigret felügyelőt. Persze manapság már a klasszikus figurák túl színtelenek a hatalmas kínálatban, de akkor is lehet szerethető hősöket teremteni, ott van Bernie Rhodenbarr például. Dexter azonban nem szerethető. Saját árnyaival küzdő, érzéketlen tömeggyilkos. Önjáró gépezet, beteges huzalozású emberi lény. Nem szeretem. Még akkor sem, ha rosszfiúkat tesz el láb alól. Nincs mentség, az álszentsége külön taszít.
Az első könyv, a Dexter dühödt démonai ugyanakkor sztoriban sem fogott meg, már a felénél tudtam, ki és miért gyilkol, és miért hajtja bele a főhőst a játszmába. Kiszámítható, lineáris cselekmény, egyszerű jellemek, minden írói játékosság nélkül. És nekem valami miatt kell a játékosság, különben elunom a könyvet, vagy legalábbis némi fantázia nem árt bele… Jeff Lindsay azonban nem erőltette meg magát különösebben, azt hitte elég a darabolások és a hullák számát feltúrbóznia. (Mégis, milyen könyv az, amit egy az egyben be lehet forgatni?) Egy Dexter-regénynél meg is állok, maradok inkább Lawrence Block krimijeinél, ha már Agavéről van szó.
Reméltem, hogy a film jobb lesz.
Sajnos nem lett az. Vontatott felépítés, sok belső dialóggal és hiteltelen párbeszédekkel, amik a könyvszagúak. Amikor a fekete nyomozó kiabál Dexterrel, az annyira erőltetett volt, hogy komolyan elgondolkodtam, hogy feladom. Aztán végignéztem az első részt, és habár a Dexter dühödt démonainak csak a felét dolgozták fel, ebből ennyi is elég volt. Dexter bárgyú vigyora sem hatott meg.
Lazításként ezután betettem a Stargate 10. évadát, ez valahogy kimaradt az életemből. Éljen a science-fiction!
Legutóbbi hozzászólások