Dag

Ötödikes unokahúgom matematika könyvében a dekagrammot a következő betűkkel rövidítik: dag. Ahogy írom: dé-a-gé. Namost ez nekem nagyon furcsa.

Nálam a dekagramm az dkg, azaz dé-ká-gé. Elég jól elvagyok ezzel a mindennapokban, mert ha kimegyek a piacra vagy elzarándokolok a boltba, ott sokszor a gr és kg mellett láthatom azt, hogy dkg, és tudom, miről van szó. Így aztán most felmerült bennem a kérdés, hogy ki volt az a pudingagyú, elmebeteg faxkalap, aki a dkg-t, átíratta dag-ra az ötödikes matekkönyvben???

Azon túl, hogy az ötvenéves piacosok visítozva szaladgálnának a karfiolos rekeszek és a krumplis zsákok között, ha valaki ezt át akarná íratni velük dagra, azon túl a logika innentől azt kívánná, hogy a kilogramm rövidítése kog (ká-o-gé) legyen, a grammé meg gm (gé-em).

Mondjuk, én már akkor padlót fogtam, amikor meghallottam, hogy az osztás tulajdonképpen bennfoglalás, amely szónak kur… naszóval semmi értelme nincsen.

Ezzel kezdjen valamit a Hoffmann Rózsa, ne Istent akarja belegyömöszkölni a tanrendbe! A hülye, összevissza könyvekkel csináljanak valamit, amik most kint vannak az iskolákban. Vagy ez csak nálam csapja le a biztosítékot?