Csikóstöttös

Csikóstöttös. Valahogy úgy érzem, az „ismerd meg hazádat” mozgalom oszlopos tagjává lehetne már avatni, annyiszor sikerült spontán bejárnom olyan vidékeket, amikre szándékosan sosem kerültem volna el – mint például ma, amikor megint rossz vonatra szálltam, s egyszer csak egy kis magyar falucska vasútállomásán (?) találtam magam, tücskök és birkák társaságában. Nem lett volna gond, ha nem éppen a veszprémi csatlakozást kellett volna elérnem Kaposváron, de ugye elkanyarodtam Kecskemét felé… Ilyenkor nem is olyan kicsi ez az ország.

Szóval adódott két csendes órám madárfüttyben, merthogy a csikóstöttösi vasútállomáson egy aprócska fabódé van és aztán előtte-mögötte mező. Szemben kábé nyolcvan lépésre a Fradi Kocsma, várakozás közben betértem oda, de óvatos duhaj vagyok, semmi kisfröccs, csak egy csökkentett kalóriatartalmú narancsüdítő. Messzebbre nem nagyon mertem kalandozni, le ne késsem a következő vonatot, amit a kalauz fél óra távolságra tett, de lett abból másfél is.

Egy szippantás a vidéki friss levegőből, nem is panaszkodom: így is elértük Veszprémet. Rutinos rosszvonatos vagyok, már rég rájöttem, hogy az idegeskedés nem segít. És lám!
Az alábbi képen Csikóstöttös, jobbra fent a templom, balra lent a fenyő után a Fradi Kocsma. Az éles szemű szemlélődő felfedezheti a sínpárt is alul…