Chilipaprika kóstolót tartottunk a minap, veszélyes üzem ez, izzad az ember, könnyezik, van aki csuklik… és a lényeg, semmit nem szabad letörölni, a szembe, orrba, akárhova nyúlás keserves következményekkel járna. Szerintem kevesen vannak, akik nem ismerik a kapszaicin (C18H27NO3) gyilkos hatását, de tapasztalataimat azért osztom meg, hogy karosszékből is lehessen információhoz jutni – a mi szenvedésünk árán. Sajtkrémes falatkákat küldtünk le kísérőnek, néha egy kis disznósajttal, ez kellett is, meg sok-sok papírzsebkendő (igen, én egybe írom a papírzsebkendő szót).
Belecsaptunk keményen a közepébe, ugyanis az első csíkokra vágott paprika, egy húsos vörös gyönyörűség volt, amely a Scoville Skálán elméletileg 800 000 – 1 000 000 körüli erősséggel jelenik meg (csak hozzávetőlegesen: egy jófajta magyar zöldpaprika talán eléri a 3000 SHU erősséget.) Ez a Trinidad 7 Pot Jonah. Mint sejthető, Trinidadról származik, gyönyörű szép, kicsit gerezdes, talán úgy jellemezhetném, mint egy kaliforniai paprika kicsiben és rongyosan – természetesen csak a formáját tekintve. Ízre kellemesen paprikás, és egyáltalán nem csípett annyira, mint vártuk, kifogtunk egy gyengébbet. Persze ez a „gyengébb” is ügyesen kiütötte hosszú percekre az ízlelőbimbóinkat, úgy hogy az első kóstolót lihegéssel fejeztük be.
Közös megegyezéssel kisebb paprikákhoz nyúltunk eztán – egy paprika, egy falat. Ezek átlag egy-két centiméteres kis hegyesek voltak, vagy éppen kis gömbölyűek. A gömbölyded sokmagos, enyhe, 77 000 SHU-s Coffee Bean. Szép, amikor terem. Egy roppanás a fogak között, rengeteg magocska, íz nem sok, de tűrhető erősség. A hegyes pirosak emellett kicsit kesernyésebbnek hatottak és bár a skálafokozatuk elméletileg nem nagyobb a Coffee Beannél, mégis levertek minket. A megízleltek között malaguetinha és a fele olyan erős pequin fajták voltak és talán fluorescent (bár erre nem esküdnék meg). Fogyasztásukat ajánlom mindenkinek, de csak úgy fél centis részletekben a fog hegyén.
A következő kör a kesernyés paprikácskák után úgy hatott, mintha tiszta kapszaicinbe mártott virágszirmot ettünk volna. Furcsa párosítás, először felvidított, aztán rájöttem, hogy nem tudok levegőt venni. A tettes a Habanero Mustard nevű szörnyeteg volt, elméletileg 250 – 300 000 SHU-s, totyakos, mustárszínű gyümölcs. Méretéhez képest nehéz, leves, a felvágása után egyből megütött az illata is. Két gerezd elég volt belőle (a második hosszában vágva), aromája mindent elnyomott, az erőssége pedig lángra gyújtotta a számat. Semmi nem segített, tehetetlen voltam. Ekkor szentségeltem először, ráadásul úgy, hogy az ajkamat nem tudtam összezárni.
A Trinidad Parfume üdítő változatosság volt mindezek után, ugyanis egyáltalán nem csípett. Itt aztán lehetett élvezni a virágszirom ízt, annyira, hogy elegem is lett belőle (még órák múlva is éreztem, jóval tovább, mint a többi csípősségét). Ekkor jöttem rá, hogy ez nekem nem jön be. A Trinidad Parfume szép sárga, gyönyörű, húsos és émelyítően virágos. Nem lesz a kedvencem. De a Habanero Mustard sem.
Scotch Bonnet Orange – az utolsó előtti próba, mély levegővétellel. Sötétes, fényes narancsszín paprika a Karib-tenger vidékéről. Szép, feszes külső, kis csúcsba összefutó ív. Belső értékei: 100 – 350 000 SHU. Csak óvatosan, nem hosszában vágtuk, hanem alulról karikáztuk fölfelé. Illata nem volt olyan tolakodó, mint az előző két paprikáé, de ugyanolyan édeskés. Az íze is visszafogottabb, sajtkrémmel harmonizáló. Persze óvatos duhajok voltunk már, csak kis darabkákat kaptunk be. Erőnk végén jártunk.
A végére hagytuk a Naga Jolokiát, amely egymillió fölötti Scoville-jével veri az összes többit. Tartottunk egy másfél órás szünetet, hogy mielőtt elájulunk, az ízét is érezzük, aztán egy kis sült kolbásszal tálaltuk. Sötétpiros, tömzsi, hegyes paprika a Naga Jolokia, szép fényes, csillogásában is fenyegető. Hát meg kell mondanom, hogy csalódást okozott: ez megint csak nem volt olyan erős, mint a híre. Lazán megettünk ketten egy egészet, maggal és az erezettel együtt. És életben maradtunk.
Én még csapatásnak leszedtem a konyhaablakból egy Royal Black-et, ami a maga 20 – 30 000 SHU-jával könnyed desszertnek tűnt az előzőek után. Vörössé fakult, érési időben fekete gyümölcs a Royal Black, kábé három centis, húsos, hosszúkás. Szép is, finom is, az utolsó falatokhoz tökéletes volt. Mivel most érett be, az őszi gyenge napfényben, már meg se éreztem erejét.
Legutóbbi hozzászólások