Azért a Nokia még utoljára megszívatott. Hosszú évek során kikristályosodott, hogy mi ketten nem illünk össze, mert legalábbis nem bírom a használhatatlan, ócska, idegesítő telefonokat, és a Nokia az ilyen. Nos, miután az utolsó Nokiám tönkrement öt napos használat után, és elvittem becserélni (a típushibára persze a gyártó nem vállalt garanciát, de miért is vállalt volna, ha szar a termékem, én se osztogatnám a garanciát rá), egy Nokiát kaptam cserébe. Hát ez is megszívatott.
A töltő ugyanis kontakthibás és nem tölti fel a telefont. Azért kétségbeejtő, hogy eddig egyetlen jól működő Nokia sem volt a kezemben, és már a legelején tönkremennek. Négyből négy már kimeríti a véletlen fogalmát, nem?
Mindenesetre búcsúzom a Nokiáktól, itt a Sony Ericssonom. Ha a világon egy mobilgyártó maradna talpon és az a Nokia lenne, átállnék füstjelekre. A gyufa csak vizes lehet, de biztos nem romlik el. (Ja, egyébként rájöttem, hogy a Sony Ericsson célcsoportja azért a női mobilhasználók tábora. A SIM-kártyát ugyanis csak nagy körmökkel lehet kioperálni a helyéből.)
Legutóbbi hozzászólások