Nem lehet kihagyni az éves borfesztivált a várban, és nem is akartam, de Jun keresztbe szervezett holmi SFportal Meetuppal, ami miatt aztán csütörtöki laza borlátogatásom péntekre csúszott. Jobb lett volna csütörtökön, mert péntek este már akkora volt a tömeg, hogy lépni alig lehetett, bár az is igaz, hogy a hangulat nem szökött el… A vár fényei, alul a Duna és a kivilágított város, az üvegpoharakban csillogó bor és a zene egyedülállóvá teszik ezt a jeles eseményt.
Az első akadály a kapu volt, amit sikeresen megugrottunk. Következett eztán a próbatétel: hogyan szerezzünk pecsétet a kis füzetkénkbe, ami bizonyítja, hogy idén is megfordultunk a bor ünnepén (nekem már három van!). Küldtek bennünket rendezői sátortól rendezői sátorig, Joni azonban nem adta fel, és a végén a pecsét is meglett. Ekkor elhárult minden akadály a kötetlen szórakozás elől, és elereszthettük magunkat.
Nem mondom el az estét, mert hosszú lenne elsorolni is, mennyi mindent megkóstoltunk. Csak a legkiemelkedőbbeket osztom meg veletek. Természetesen a Vylyan pincészet borai most is a toppon voltak, állandó program ezek kóstolása, kezdve az ördögtől, egészen a jégborig, amelyből a jövő héten dob piacra a pincészet 1000 palackot (0,375-ös üvegben, körülbelül 8000 forintos áron). A Vylyan pavilonjához még közel férni is nehéz volt, szegények éjfélkor a fatáblát alig tudták lezárni a tömegtől (a rendezvény egyébként hivatalosan 11-ig tart).
A jól bevált pincészetek mellett azért szeretek kóstolgatni ismeretleneket is, bár néha belefut az ember csalódásokba. Ebből kettő akadt, egy nekem jutott, egy Joninak. De felejtsük el! Volt azonban két nagyon kellemes meglepetés is: a Benedek pincészet és Lenkey Géza pincészete.
A Benedek pincészet Gyöngyöstarjánban van a Mátrában. Fiatal tulajdonosa – Benedek Péter látható a második képen – elmondta, hogy akár családi hagyomány is lehetne a borkészítés, de ez megszakadt pár évtizede, és ő újra kellett kezdje az egészet. A kóstoló után mondom: megérte. Lágy, gyümölcsös illatú és aromájú borai vannak, olyanok, mint a harmat az október eleji, megsárgult szőlőlevélen. Barikolt chardonnay-t ittam és sauvignon blanc-ot, és mindkettő az egekbe repített. Gyönyörűen csillogó, illatozó, egész ajkat betöltő, táncos borok ezek. (www.benedekpince.hu)
Lenkey Géza pincészete Mádon található. A kísérletező kedvű, fesztiválra berekedt borász szintén fiatal, borainak fele félédes, édes, és mindegyike valamilyen fantázianevet visel. Színükben erősebbek, mint a Benedek pincészeté, illatukban, ízükben azonban ugyanúgy megtaláltak maguknak engem.
Ekkor már Manóék is csatlakoztak hozzánk (hiába, no, kicsi a világ), így több mindenbe belekóstoltunk. Úgymint Lenkey tokaji fordításába, a félédes Kis családom cuvée-jébe, illetve én ittam cserszegi fűszereséből és a 9th küvéből. Ez utóbbi furmint, hárslevelű és muskotály összeházasítása (ha jól emlékszem), és összesen 1208 palackkal készült. A borász elmondta, hogy született. Lement a pincébe, végigkóstolta a borait, és íz és hangulat alapján előbb fejben összerakta, majd a valóságban is egy kicsit készített ízlelgetni. Amikor elégedett volt, akkor egyharmad-egyharmad-egyharmad arányban elkészítette ezt a küvét. Egy hordó muskotálya volt, az meghatározta a mennyiséget… Tetszik a módszer. Azt hiszem, ha nagy leszek, borász leszek.
Ki ne hagyjam! Amikor a színpadon a Benkó szólt, Rhewa ott maradt tombolni, mi pedig Jonival elmentünk felkutatni valamilyen élelmet. Egy bográcsos standnál kötöttünk ki, ahol füstölt babgulyást és pacalt kínáltak. A pacal veszélyes étel, ritkán is eszem (Szlovákiában ne tegyétek semmi esetre sem), utoljára talán a nagybátyámnál. Most azonban kedvet kaptam hozzá, és nem bántam meg: zseniális volt. Ha valaki arrafelé jár a borfesztiválon, feltétlen kóstolja meg ezt is: a színpaddal szemben található.
Legutóbbi hozzászólások