Öröm és idegesség között hányódtam szombaton este a Trombitásban, ahová az SFportal karácsonyi ünneplését szerveztük: a lefoglalt húsz helyre ugyanis harmincöten jöttünk össze (és naná, hogy én foglaltam a helyet, a jelentkezések alapján eléggé alul lőve a létszámot, kaptam is a fejemre érte). Persze székáthelyezés és asztalfoglalás is lett a dologból, a vacsora mégis úgy oldódott meg kényelmesen, hogy Petiék átugrottak a szomszédba egy órácskára pizzázni. Mire visszatértek, addigra páran (akik csak benéztek és látták, hogy jól vagyunk) elhagytak minket, páran a táncparketten ropták, így aztán elfértünk az asztalok körül – és ki is töltöttük a teret reggel ötig.
Find more photos like this on SFport.net
Szóval tavaly volt először közös elő-karácsony, és húszan-huszonketten jöttek el rá, ami szintén örömteli meglepetés volt akkor. Persze SFportalos találkozásokon vagyunk néha többen is, de a karácsony az karácsony, az előtte való hétvégén meg szinte minden munkahelyen meg egyebütt ünnepelnek, ezért hát ha tízen estek volna be most szombaton, akkor sem csodálkoztam volna. A jelentkezők száma a Fórumban meghaladta ezt, de alatta maradt a húsznak… hát belefutottam ebbe az örömteli pofonba.
Mert itt van ugye ez az SFportal, ami idén volt öt éves, azóta sörözünk együtt, elébb csak páran, aztán egyre többen, majd jött 2008-ban az első közös szilveszter, utána közös farsang, elő-karácsony… Eljöttek a sci-fi életből az ismerősök, sőt az ismerősök ismerősei is eljöttek, és aztán ott ragadtak (néha még jelmezt is öltöttek). Mondja bárki, hogy az internet elidegenít – nagyon nem így van ez, pont hogy közelebb hozhat embereket. Érdemes nagy rendezvényeket is szervezni (bár ennek terhét az utóbbi időben átvette Jun), mert hogy ez utóbbin is rengeteg barátságos és kedves ember is megfordul, akiket öröm megismerni, és „elcsábítani” a sörözésekre… – na, kezdek túlontúl elérzékenyülni, be is fejezem. Száz szónak is egy a vége: a zsúfoltság az asztalok körül kényelmetlen volt, de cseppet sem zavaró, mert sok jó ember kis helyen is elfér. Az első kavarodás után minden és mindenki a helyére került, és végre én is el tudtam mondani a pincérlányoknak, hogy mit is kérek.
Az azért látszik viszont, hogy táncos lábúak kevesen vannak közöttünk: Rhewáék és Manóék ropták leginkább, Petiék meg távozáskor, nagykabátban szálltak be egy szám erejéig. Egy „zorbára” engem is berántottak a sorba, de be kell vallanom, összekapaszkodós-görögöset bakancsban nem könnyű ropni. Viszont megpróbáltam. Ugyanakkor sör fölött (vagy forralt bor) nagyon is sokan beszédesek (Skandar kivételével, persze), így ezer téma felmerült (a sci-fi volt a legkeskenyebb).
Éjfélkor megünnepeltük Manó születésnapját, jött a torta, amin maga Manó díszelgett az öltönyében, amit az esküvőjén hordott. Szeléskor persze nem vitte rá a lélek, hogy félbevágja magát, ezért csak a karjait metszette le két oldalról. A csokikrémes Manó-karból lehetett repetázni is, sajnálhatják akik lemaradtak róla, igazán finom volt.
Hajnalban aztán megbeszéltük Zolival a szilveszteri partit. Jó hír, hogy két éves kemény borozás után végre ráálltak, hogy ismét legyen szilveszterkor karaoke (Gergő Zommartider-haj-hajja ismét hódíthat). Remélem, akik 2008 december 31-én áténekelték magukat 2009-be, azok most ismét eljönnek, hogy kieresszük a hangunkat 2011 első napján…
Legutóbbi hozzászólások