A régi (2000) és az új kiadás (2017)

Fogalmam sincs, mi késztetett arra, hogy valamikor az ezredforduló tájékán belevágjak Az Excalibur keresése című regényem megírásába. Arra emlékszem csupán, hogy a Mysterious Universe sorozat tervezésénél felmerült, hogy lesznek „nagyregények”, melyek a világ főbb vonalait mutatják be, és lesznek kisebb, szórakoztató kalandregények, amelyek epizódszerű kalandok sorát vonultatják fel. A nagyregények keménykötésben, a Cherubionos antológiák méretében és a szerző fotójával a hátlapon, a kisebbek puhakötésben, a kisebb Cherubionos méretben. Talán ezért, a keménykötéses világépítésért kezdtem neki egy komolyabb történetnek, amely a végén nem is egy kötet lett, hanem kettő, összesen több, mint 2,2 millió karakter.

De hogy miért a kínaiak? Na, ez már végképp nem rémlik, pedig megszenvedtem velük tisztességesen. Merthogy meg kellett ismernem Konfuciusz tanításait, a taoizmust és bizony Buddha tanait is. Ki kellett találnom, ezek milyen elegye alkothatja a 30. században a Tízezer Szikla Menedékének erkölcsi-vallási hátterét. Aztán ha már Excalibur, jöhetett a kelta mitológia ráadásnak. Kínai és kelta, amelyek között a párhuzamok a kutatómunka során meglepetésszerűen kerültek elém, talán úgy, ahogy még senki nem vizsgálta őket. Már maga ez is nagy kaland volt, és megérte… bár akkor rengeteg időm ráment, és a megélhetésem is odalett. Az Excalibur keresése II. végének megírásához ugyanis fizetés nélküli szabadságot kellett kivennem, és amikor egy hónap múlva visszamentem a munkahelyemre (Somogyi Hírlap), közölték, hogy nem tartanak igényt rám. Nekem is új kalandba kellett belevágnom…

Az Excalibur keresése I. (Tuan kiadó, 2017.)

A mitológiai vonatkozások felderítésén túl nehézséget jelentett a kínai nyelv is. Az első változatban a helyszínek neve kínaiul volt, aztán rájöttem, hogy ha így hagyom, az olvasók teljesen el fognak veszni a világban. Már az is nagyon megterhelő, hogy a szereplők fele kínai (Csing Ta-hou, Jen Hung-csang, Csao Hszi-san… stb.) … A szereplőkkel nem tudtam mit kezdeni, egyedül Jádevirág nevét fordítottam le, megideologizálva ezt azzal, hogy ő mégiscsak egy kívülálló ebben a közösségben, ám az épületek, szigetek és aszteroidák neve át lett fordítva magyarra. Született is ebből vagy száz lábjegyzet, remélem, nem nagyon húzza le a történetet, de úgy éreztem, muszáj a kínai mitológiáról, történelemről, vallásról plusz információkat közölnöm (a második kiadásból néhány felesleges lábjegyzetet azért töröltem).

Kedvenc kalandorom és főhősöm, York Ketchikan ebben a kötetben 47 éves, konkrétan minden eddig megjelent sztorija közül ebben a legöregebb. Én most 48. Ám amikor írtam, még csak 30-31 voltam. Ez is kihívást jelentett. Az addig napvilágot látott Ketchikan-történetekben a főszereplőm a húszas éveiben járt, azt könnyedén el tudtam képzelni… na de milyen lehet egy ötven közeli, érett karakter? Mi motiválja? Hogyan változik a személyiség az idő elteltével? Most már tudom. A regényt újból átolvastam, javítottam a második kiadás előtt, és azt kell mondjam, sikerült megfognom a változások lényegét. Ma sem írnám meg máshogy.

Persze nem természetes, hogy egy űroperett-karakter ekkorát változzon, de hát már a kezdet kezdetén eldöntöttem, hogy York életében több szakasz is van, és mindegyikben tanul valamit önmagáról és a határtalan világegyetemről, szóval – változik. Az első időkben (a hivatásos túszkodás után) életművész kalandor, aztán műkincskereskedő, később kalóz. Itt már felfedező… Az őrült, mindent bele, semmi sem drága lendületet felváltja egy tragikus időszak, majd egy nagy felismerés jön, és végül egy óriási, önként felvállalt küldetés. Ezek közben több társa is akad, ilyen a wrajk Jacques de Molay, aztán Alice, a Tündöklő nyár nevű fotonklipper különleges személyisége (egyszer majd önálló kötetet kap), és Milton Byrne, a minden hájjal megkent újságíró. De idáig még nem jutottunk el, erről majd akkor, ha Byrne komolyabban előkerül.

A szlovák kiadás címlapja (2007)

Végezetül: Az Excalibur keresése volt az első regényem, amely megjelent idegen nyelven, méghozzá szlovákul (én nem ezt ajánlottam elsőként az EPOS-nak, de ők ezt szemelték ki). Két vagy három fordító is kikopott mellőle, mire Niczky Egon megkapta a fordítás egész embert igénylő feladatát. Különös játéka volt ez a sorsnak, hiszen Egont régebb óta és teljesen más helyzetből kifolyólag (Szefantor) ismertem. Egon aztán felhívott, hogy egyszerűsíthet-e mondataimon, mert a szlovák nem ismer olyan szerkezeteket, amiket néha használok. Hát mit lehet erre mondani???

…és most, tizenhét év elteltével (másik kiadó, másik logó, javított szöveg) ismét kint a boltokban magyarul is a Tuan jóvoltából. Megrendelhető, elolvasható… York Ketchikan legnagyobb űrkalandja. Vagyis hát kettőnké, mert az enyém is…

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás