Kicsit kaotikus és fragmentált, ez volt az első benyomásom a Bálnába lépve, ahol a magyar honvédelem babái és harci eszközei keveredtek az irodalommal csütörtöktől. Kellett egy fél nap, mire kiismertem magam, megtaláltam az ismerős kiadókat és a stratégiailag fontos helyeket (kávézó, mosdó). Nem mindenki került jó helyre, páran panaszkodtak a helyszín és a szervezés kezdeti hiányosságai miatt, de arra gondoltam, majd kiderül. A kilátás szép, a Millenárison pedig az ember áprilisban már kiül a fűre, októberben pedig már nem nagyon… szóval kétesélyes. De én nem is könyvkiadó/eladó vagyok (hacsak az SFportal Könyvek négy kötetét nem veszem), hanem író és olvasó, azaz dedikáló alany és vásárló.
Három dedikálás várt ezen a hétvégén. Az első a Historycum standjánál, a Hadik-teremben, annak is az oldalában – asztal híján lábon. Így is lett meghirdetve: dedikÁLLÁS. A Történelmiregény-írók Társasága szerzői firkantották alá itt a Buda&Pest – ahogy kezdődött kötetet, illetve a HA… című időutazós sci-fi regényt, amely könyveket közösen írtunk, az előbbit tizennégyen, az utóbbit tizen (utóbbit szerkesztettem is). Mindkettő szívügyem volt az elmúlt években, de nem csak nekem, hanem a kollégáknak is; a Buda&Pest tekintélyes is lett, akárcsak az eredeti zivataros századokat megidéző kötet még 2023-ban. Aki nem hiszi, járjon utána, vegye meg, olvassa ki. A HA... regényt is ajánlom, élvezetes szellemi játék a magyar történelemmel, ráadásul oldott, humoros, meglepő.
A második dedikálás szombaton a General Pressnél volt Évivel (Vancsó Éva), mint Pálmai-Lantos Éva. Az Andalúz örökség, a Borneó gyöngyei és a Zanzibár lángjai kötetet írtuk alá, illetve egy-egy porcelángyűszűt, ami egy fertőrákosi dedikált gyűszűgyűjtemény része lesz, meglepettek voltunk, és rettentően örültünk, hogy milyen csapatba is kerül be a nevünk. Közben beszámoltunk a kiadónknak következő regényünk történetéről is, nagy vonalakban persze, mert még csak a tervezés fázisánál vagyunk. Megsúgom: két szálon futó (történelmi és jelen) krimi lesz…
Volt egy játékunk is a trilógiához köthetően, ami úgy tűnt, mindenkinek nagyon tetszett, aki játszott, szóval lesz még ilyen karácsony előtt, amikor a General Press Vércseppek a havon című krimiantológiája megjelenik (amibe írtunk egy novellát). A Google térképén kell bóklászni a feltett kérdések megválaszolásához; anno, amikor a Covid alatt kéthetente játszottunk hasonlót barátokkal a neten, én is rettenetesen élveztem. Az ajándékok mind a regények helyszíneiről származnak, egy ceutai piacról beszerzett csípős fűszerkeverék, egy sarawaki hűtőmágnes az öt dajak-fejvadász törzs kis figuráival és egy zanzibári kiselefánt…
Az utolsó dedikálós alkalom „nagycsoportos” volt, mármint sok íróval: a Mysterious Universe világa egyre bővül. Idén 25 éves ez a magyar űroperett, amit Fonyódi Tibivel (Harrison Fawcett) kezdtünk el hajdanán. Most egyszerre három regény jelent meg, a már rutinos Dave Howard (Mészáros László) és Michael Walden (Waldmann Szabolcs) gépéről (juszt sem tollából-t írok), éééés egy új szerzőtől, aki a G. F. Lancer nevet vette fel, a valóságban azonban Fekete Gábornak hívják. Említettem, hogy bővül a világ, nos bővül a csapat is. Ezekkel a kötetekkel a MU-regények kinőtték nálam a polcot, most kénytelen vagyok újrarendezni az egyik könyves szekrényt.
Mindezek mellett persze rengeteg találkozó, könyvszemle, beszélgetés várt ránk. Évi a Főnix kiadó szerkesztőjeként egy brassói kedves vendéget is körbevezetett. Annamaria Borlan első japán témájú fantasyje erre az alkalomra jelent meg, és bemutató is volt a Nemzetiségek Házában. Jaj, és jut eszembe a végére de nem utolsó sorban. Az elején említettem az SFportal Könyveket. A sorozat legújabb tagjaként szintén a Könyvhétre jött ki Szilágyi Zoltán A lándzsa hegye című novelláskötete, amely közel tizenöt év novellaterméséből válogat, illetve új írásokat is közöl. Zoli is dedikált a Főnix standjánál – szintén a Hadik teremben.
Legutóbbi hozzászólások