Bradley Coopert szeretjük, ránézésre jó fej és egyre jobb színész. Személy szerint én enni is szeretek, kedvelem a finom és jól kinéző ételeket – ez nem meglepetés a blogom olvasóinak, a Lucullusos vacsorákról jó néhányszor írtam már. Nem kevésbé kedvelem a gasztromozikat is, úgymint A séfet vagy a romantikus színezetű Ízlések és pofonokat, de az egyik legjobb filmnek tartom A szakács, a tolvaj és a szeretője című Greenaway mozit is. Szóval minden adott ahhoz, hogy Az ételművész (Burnt) című film is tetszék.
És nagyon bejött. A főszereplő Adam Jones egyrészt egy zseniális mesterszakács, másrészt oltári seggfej, Párizsban tönkretette a szerettei és a társai életét egyaránt. A drog, a pia és a nők mámorában lényegében mindent szétvert maga körül, majd lelépett, nem kis adósságot hagyva maga mögött a helyi drogbárónál. New Orleansba ment, ahol vezeklésként arra ítélte magát, hogy megpucoljon egymillió osztrigát. A film azon a napon kezdődik, amikor eléri ezt a számot, akkor leveszi magáról a kötényt, kilép az étterem ajtaján és visszatér Európába – konkrétan Londonba -, hogy újra kezdje az életét és elérje harmadik Michelin-csillagát.
Nem könnyű azonban megszabadulni a múlttól, de legfőképpen nehéz azt látni, hogy milyen sebeket okoztál hajdanán. Adam továbbra is ügyesen játszik az emberek érzelmi húrjain, ám ezt most teljes józansággal azért teszi, hogy bizonyítson, elérje legfőbb vágyát. Ennek azonban még mindig önmaga a legfőbb akadálya, megalkuvást nem ismerő maximalizmusa, és hogy nem tud senkiben bízni.
Az ételművészben Bradley Cooper kiteljesedik, tökéletesen formázza meg az alkoholista, makacs, egyszerre gyűlölni és szeretnivaló seggfejet. Mellette egy nyúlfarknyi szerep erejéig feltűnik Uma Thurman, és párszor Emma Tompson is. A női főszerepet játszó Sienna Miller is hitelesen hozza az Adam Jones mellé teremtett karaktert. A remek színészekkel együtt a történetre sem lehet panasz (nincs túlnyújtva, túlpörgetve és mind logikailag, mind érzelmileg hihető és átélhető), sem a képkockák által megteremtett hangulatra: egyszerűen beszippantanak a vásznon látható mesébe.
A film bepillantást nyújt az éttermek nyüzsgő és őrült konyhai világába, ahol igazi ételcsodák láthatók, már csak a szemnek is gyönyörűek. Sodró, pörgő, ámulatba ejt és elvarázsol. A karakterek minden hibájuk ellenére szerethetők, és persze ahogy a küzdelmüket nyomon követjük, velük együtt drukkolunk a Michelin-csillagért. Nem romantikus mozi, bár van benne romantikus szál is, nem krimi, bár a drogdíler elküldi az embereit Adamért, hanem ízíg-illatig gasztromozi.
Legutóbbi hozzászólások