A BBC One új sorozatba kezdett bele Atlantis címen. Kicsit félelemmel töltött el, hogy a producerek jegyzik a Merlin című idegesítő szörnyedvényt is, viszont Howard Overman a Misfits megálmodója is szerepel a stáblistán, és ez pozitív.
Az első epizód elég könnyedre sikeredett. Mondjuk, éppen Overman jegyzi forgatókönyvíróként: amit talán nem kellett volna, mert ezzel a megvillanásával van pár problémám. Túl rövid a jelenben játszódó rész, nem kapunk képet a főszereplő Jason (Jack Donnelly) 21. századi életéről, személyiségéről. Ezért amikor becsöppen a mitológia kellős közepébe, és arról beszél, hogy milyen gyökértelenné vált a modern világban, hát nem nagyon hisszük el. Gyorsan átpörgetjük a múltba kerülése fölött érzett meglepetését, és még egy Minotaurosz-sztori is belefér a pilotba. Értelem szerint az is csak „szőrmentén”. Számomra kicsit gyorsabban, mint ahogy ki kellene játszani egy város tragédiáját.
Szóval érzésem szerint az első rész kicsit felszínes lett, a főszereplő karaktere billeg, az orákulum információi esetlegesnek tűnnek, és a sztori híján van a drámának. Nem sírunk, amikor értesülünk arról, hogy Jason apja a „holtak között jár”, és persze összekacsintunk, amikor Jason ezt úgy érti, hogy az apja halott. Viszont keverve kapjuk megint a meséket, például, hogy Pithagoras (Robert Emms) mit keres az Atlantis-os sztoriban, fel nem foghatom, azon túl, hogy pár háromszöges poént el lehet sütni róla az első epizódban…
Ezeket a kulturális vegyesfelvágottakat persze a Xéna és a Herkules óta megszokhattunk, ott is minden belefért a sorozatba Julius Cézártól Buddha tanaiig, sőt még azon túl is… Valahogy mégis bizalmat szavaztam ennek az újonnan induló mesének, lehet, hogy a humora vagy éppen a megjelenítése miatt (a Merlinért akkor sem bocsátok meg).
Mindenesetre a BBC One tizenhárom epizódot berendelt már a sorozatból. Lesz itt minden szerintem, amit a Trencsényi-Waldapfel Imre-féle görög mitológia átdolgozásaiból ismerünk, de azért remélem, önálló talpra állnak a történetek. Már csak azért is remélem, mert az ATLANTIS hangösszetételű varázsnév nem az ókori görög mitológia és történelem összességét jelenti, vagy ami még rosszabb, a római mitológia beleszövését egy ilyen témájú sorozatba.
Mint említettem, a sztorira utaló előjelek nem annyira biztatóak, de a képi világ, (például a város szinte végtelen terei, monumentális hangulata), a jelmezek, karakterek mindenképpen jobbak, mint például a tavaly indult Szindbád esetében. Előre feltételezem, hogy nem fog sok vér folyni, akit megszeretünk, valószínűleg életben marad. Ez a világ nem sötét és félelmekkel teli, és az intrikáknak, habár nyilván lesz helyük, nem esik áldozatul a fél város. Cserébe a szereplők java részét lehet szeretni, a zene remekül megtámogatja a hangulatot, a többit meg majd meglátjuk hamarosan.
Legutóbbi hozzászólások