Ian Watsonnal a rendezvény bejárata előtt

Kis számolással kezdem, mivel kereken harminc éve voltam először Euroconon – 1988-ban Budapesten a Kongresszusi Központban. Akkor a rendezvényt a Véga Egyesület szervezte meg az European SF Society megbízásából, a díszvendégek John Brunner és Erich von Däniken voltak. Persze jó magyar módra lett is belőle némi sértődés Galaktika részről, de ez egy másik történet. Nekem a rendezvény alatt eltörött a szemüvegem és megfájdult a fogam, de szigorúan véve ez sem tartozik most ide…

Aztán eltelt jó pár év, sőt évtized, és 2002 volt a következő év, amikor kilátogattam EuroConra, akkor éppen a csehországi Chotěbořba. Azóta voltam Plovdivban, Kijevben, Moszkvában, Zágrábban és másutt is, az idei, 2018-as rendezvényem pontosan a tizenkettedik volt a sorban, ez is szép szám, misztikus szám. A helyszín a franciaországi Amiens, Párizstól egy óra útra északkelet felé. Itt van Jules Verne hajdani otthona (ma múzeum) és az író sírja. A rendezvénynek pedig a Université de Picardie Jules Verne adott otthont, szóval lehetett volna szép is, jó is…

Vancsó Évi az ötletes sci-fis polókat méregeti

Nos, akkora káoszt, mint ami a franciák “Nemo 2018” elnevezésű sci-fi rendezvényét jellemezte, nyomokban sem láttam még nem hogy az EuroConokon, de HungaroConokon, sőt sehol másutt sem. A programfüzet már a nyitáskor csak gyújtósnak lett volna jó: egyetlen program sem volt a helyén. Káosz jellemezte az ebédeket, az eligazítást és lényegében minden szervezőkre bízott mozzanatot. Az H. G. Wells és Jules Verne találkozását megjelenítő színpadi hangjátékról (a bejegyzés fölötti kiemelt kép erről készült) a nap estéjén még sem a helyszín, sem a kezdés időpontja nem volt ismert. Egyedül az ESFS paneljai és a díjkiosztó ment le rendben, gyanítom, ez sem teljesen a franciák érdeme.

Az ausztrál sci-firól szóló előadás sokakat érdekelt

A közönségből ezt ki-ki a saját habitusának megfelelően vette fel vagy nem vette fel. Azt mindenki konstatálta, hogy nagy a zűrzavar és kevés az előadókban a levegő, de többnyire ez kimerült fejcsóválásban és némi hümmögésben, meg alkalmi tárgyak legyezőként való használatában. Volt azonban, aki áldozatává vált a káosznak és nagyon rosszul vette ezt: Ian Watson például mérgében nem ment el az ünnepi zárófogadásra. Nem veszített sokat…

“Nekünk magyaroknak” két előadásunk volt a rendezvényen, és mindkettőt Vancsó Évi tartotta meg: az első a magyar utópiákról (disztópiák és eutópiák) szólt, a második pedig a helyszín iránti tiszteletből (is) Jules Verne magyarországi irodalmi hatásairól, Jókai Mórtól kezdve Karinthy Frigyesen át egészen a máig. Az utolsó programkilövés szerint ezek az előadások péntekre kerültek, ám amikor három megtévedt, szegény érdeklődő a műsorfüzetben meghirdetett vasárnapi időpontra hivatkozva az utolsó nap reggelén kétségbeesetten kereste Évit, akkor ő spontán leült velük, és felvázolta kiscsoportban a magyar utópiák történetét még egyszer. Egyébként mindkét panel érdekes volt és jól sikerült, mutatta ezt az, hogy akik pénteken az elsőt meghallgatták, szinte kivétel nélkül visszajöttek a másodikra.

A katedrális megfestve

Hogy még sem sajnálom a kiutazást, az leginkább a résztvevők és Amiens miatt volt. A szép francia kisváros mellett (csendes és nyugodt, a házak között megannyi kanálissal, hidacskával, egy hatalmas parkkal és virágokkal, no meg a főterén egy gyönyörű katedrálissal, amit nyaranta esténként hihetetlen aprólékosságú és látványvilágú fényfestéssel dobnak föl) jó volt megismerni a finneket és a horvátokat, látni olyan európai együttműködést, amelynek eredményeképpen egyszerre három nyelven is megjelenhetett egy finn, portugál és francia írókat tömörítő novelláskötet. De hallani lehetett fordítástechnikáról, az ausztrál sci-firől vagy éppen az utazásról a fantasztikumban. Régi EuroCon-járó ismerősökbe is belefutott az ember, ha nem éppen az egyetem folyosóin, akkor a Verne múzeumban. Az ESFS vezetése egyébként céltudatos és kemény kézzel fogta meg a díjak ügyét, és az EuroCon folytatását, amely jövőre Írországot, utána pedig Horvátországot – konkrétan Rijekát – jelenti. Remélhetően kicsit összeszedettebben és gördülékenyebben, ez már az íreken és a horvátokon múlik.

 

A Somme partján

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás