A világegyetem megvan nélkülünk,
megvolt és meg lesz.
A fény elindul a távoli múltból,
és arcunkról a jövőbe tart,
míg össze nem omlik
a kozmosz e szeglete,
és a gigászi erők zenéje közepette
a szomszéd kozmoszok
magukhoz nem vonják táncukban.
Az arcunk persze, mint a fény,
reméljük, a végtelen felé tart.
Bár ideáink élnek istenben,
mégis a világegyetem az,
mi energiából szőtt anyagával
meghatározza, kik vagyunk
egy se eleje, se vége egyenesen,
ahol az egyenest is csak
mi találjuk ki.
Legutóbbi hozzászólások