Kell egy pár szót mondanom, mert a történet olyan régi már és annyi fejezete van, hogy fejben alig lehet megtartani. Kezdődött az egész még 1999-ben a Cherubionnál, amikor Fonyódi Tibi kijött a Brett Shaw történetekkel (Az első a Hogyan legyünk Sherlock Holmes volt), és én is kedvet kaptam a könnyed sci-fi-hez, amiből aztán space fantasy, vagy magyarosan űroperett lett (amiben nem táncolnak és nem énekelnek). Kerestem egy főhőst, aki kicsit bonyolultabb jellemmel született, mint azt egy űroperett-hőstől elvárná az ember. Először York Katchikan-nek hívták, aztán York Ketchikannek (szerintem én vagyok az egyetlen író, aki a sorozatszereplőjének a nevét elfelejtette, de persze erről már vitatkoztunk kollégákkal). Míg Tibi történetei misztikusak voltak, én a mitikus történelem felé hajoltam el, és harmincadik századi világomban az idegen fajok felé nyitottam.
Aztán egyszer jött Tibitől egy levél (olyan kézzel írott), hogy rakjuk össze, amink van, ő hozza a Katedrálist és Shaw-t, én hozzam a Városalapítókat és Ketchikant. Legyen egy sorozat a négy. Felutaztam Kaposvárról Budapestre, majd leültünk a Váci utca 47-ben, és megdumáltuk (folyt a bor, szállt a cigifüst, és izzadt a pizzafutár). Eredményképpen megszületett egy terv és az első kronológia (a Városalapítók kimaradt), csak sorozatnév nem volt. Hosszan tanakodtunk, és kijött a Mystery of Universe cím, amire Nemes Pista azt mondta, túl sok szó. Rövidítettünk, és lett: Mysterious Universe.
Idővel aztán eljött a pillanat, amikor az Anthony Sheenard írói név használata miatt elváltak az útjaink, mármint nekem és a Cherubionnak, tudniillik, én szerettem volna ezen a néven máshol is publikálni, István pedig azt mondta, ezt nem engedi. Ha más kiadónál is használni akarom, akkor nem lehetek a Cherubion-team tagja. Döntenem kellett. Én mindig is fejjel a falnak-típus voltam… (A sors iróniája, hogy az ezt követő három regényem Szélesi Sándor név alatt jelent meg.)
Mivel ezután a Cherubion nem közölt tőlem semmit, Tibi pedig vagy szolidaritásból (én szeretem ezt hinni) vagy időhiány miatt szintén nem írt MU-t, hát a sorozat leállt. (Pedig akkor már rendelkezett egy Zsoldos Péter-díjjal: A Katedrális legendája című Fonyódi-mű kapta meg.) A Kalandor kiadónál tervben volt, hogy majd elindul újra (oldalt, ha rákattintatok, egy kalandoros MU-logó tervét láthatjátok, Temesi Peti tervezte, akárcsak a jelenlegit)… de ott ősmagyar sorozatot írtam és elkezdtem sok egyéb könyvet tervezni és szerkeszteni, így én is elég erőteljes időcsúszásban voltam. A MU-kiadásból nem lett semmi.
És jött az Inomi, ahol új formában, új logóval jelentkeztünk 2003-ban. (Képzeljétek, egy rövid ideig úgy volt, hogy a Mysterious Universe név a Cherubionnál átkerül Brandon Hackett Gyarmatos könyveire, de aztán ez még sem így lett, a név maradt Shaw és Ketchikan világának neve.) Itt úgy gondoltam, kezdjük az elejétől: én megírtam Ketchikan első történetét, kifejezetten bevezető célzattal (A hercegnő nyakéke). Az Inominál a külalak és forma kialakításakor az volt a cél, hogy zsebbe rakható, útra könnyen eltehető könyveket adjunk. Az olvasók azonban jobban szeretik a tekintélyesebb, megmarkolható köteteket még az űroperett témakörében is, ezért a visszajelzések után változtattunk a betűméreten, és vastagodtak a regények.
Közben maga a világ is kezdett kiépülni. A Katedrális a Novus Ordo Seclorum korának szervezete, Shaw a von Anstettenek 27. századi uralmának ezredese, Ketchikan pedig a 30. század műkincskereskedője, kalóza, kalandora. Ez három korszak, de a Mysterious Universe ugye sokkal többől áll. Körvonalazódott az egész ezredév történelme a jelenkortól kezdve. Szuperegyverek, találmányok, időutazás, titkos szervezetek, idegen fajok, sérelmek, háborúk, szándékok és törekvések.
Az első antológiába (Birodalmi osztag – oldalt a címlap eredeti színekben, nem pedig, ahogy a Kinizsi nyomda kinyomta – kattints rá) új szerzők is publikáltak, mint például Böszörményi Gyula, Szalai-Kocsis Tamás (I. M. Brod), Mészáros László (Dave Howard). Odegnál Robi elkészítette a korszakok nagy részének illusztrációit (amit most egészített ki Nothóf Feri a hiányzó kettővel). Nekem végre sikerült elkezdeni a régóta tervezett Gin Bowman-sorozatot, sorozatot a sorozatban… (Megjött a MU második Zsoldos Péter-díja: az első Bowman-sztori, a Sötétség előtt kapta meg.) Aztán elindult a M.A.G.U.S.-per, és az Inomi összeroskadt. A legnépszerűbb magyar fantasy sorozat romjai maguk alá temették a Mysterious Universe sorozatot is…
Egy saját kiadói próbálkozás következett: Junnal megalapítottuk a Graal kiadót, amely harmadikként folytatta a sorozatot. Új, keményfedeles formátumban, ám az Inominál is használt logóval. Három kötet jelent meg, és rá kellett jönnöm három dologra, ami miatt aztán felhagytunk a könyvkiadással: 1.) a könyvterjesztés olyan, mint egy fekete lyuk, nem csak a könyveket szippantja be, de az információkat is, 2.) egy kiadó elindításához minimum húsz millió kellene zsebben, 3.) írni akarok, nem kiadni, nem terjesztővel és nyomdával vacakolni…
A Graalos időszakban azonban ismét megjelent egy antológia (Az evolvens kalózai) és Szalai-Kocsis Tamás is megírta első regényét (Tüske a köröm alatt). Kis öröm, hogy közben, hogy keresztapa is lettem, ugyanis Ketchikan után Tamás írói álnevét is elfelejtettem, és az I. M. Brod név Iván-jából Igor-t csináltam. Igor Mihajlovics Brod.
Ezekben az években sikerült szerződést kötni a szlovák EPOS kiadóval, akik szerették volna megjelentetni Az Excalibur keresése című regény első részét. Sokat kellett rá várni, három fordító is elvásott a szöveg idegen nyelvre átültetése közben, míg végül Niczky Egon (akit teljesen véletlenül húsz éve ismerek a Szegedi Fantasztikus Táborból) befejezte a munkát. 2007 őszén jelent meg a kötet.
(Zárójelesen: a Katedrális-regények időközben Mysterious Universe logó nélkül napvilágot láttak egy negyedik kiadónál. Eredeti terveim szerint az új Katedrális-kiadás apróságokban rá lett volna igazítva a Mysterious Universe világára, azaz a sorozat teljes értékű alapműve lett volna, ám a kötet szerkesztésében nem vettem részt, így a mű annak ellenére, hogy jelentősen meghatározza a MU-világát, még most sem illik bele teljesen.)
És az ötödik szakasz (tisztára, mint a Stockbauer-rombolók: a negyedik generáció ott is renegát), ami remélem a végleges lesz: a Tuan kiadó. A Tuan (amely megjelentette A láthatatlan város novelláskötetemet tavaly) vezetői, Hidegföldi Gyöngyi Tünde és Mórocz Tibor, hajlamosnak mutatkoztak, hogy folytatják a sorozatot. Mivel pár írás csaknem két éve porosodott már a számítógépemben, végre nekiálltam megszerkeszteni a harmadik antológiát, amely A Katedrális Őrzői címet kapta. Novellák hullottak ki, aztán kerültek be, sőt kisregények születtek. Utoljára természetesen York Ketchikan története készült el, miért is ne, mindig én kések a szöveggel a legtöbbet…
A logó marad, a formátum marad, a belső dizájn marad, egyedül a díszborító tűnik el. És persze marad a Mysterious Universe összes szereplője, izgalma, misztikuma… A kötet már a nyomdában van, és remélem, szeptember 30-án én is kézbe vehetem, s mindazok, akik élvezték eddig történeteit vagy ezután meg akarják ismerni hőseit.
Legutóbbi hozzászólások