Személyes bejegyzés következik annak kapcsán, hogy negyvenöt éves a HungaroCon. Kimondani is sok. Az első közösségi fesztivál még 1981-ben volt, amikor itthon még senki nem hallott a fantasyról, vagy a fantasy köré szerveződő fesztiválokról esetleg a képregényes ComicConról a világ imperialista túloldalán. A hetvenes években induló európai Con-mánia a tudományos fantasztikumot érintette csak és olvasók / rajongók szervezték minden országban. Én valamikor 1986 magasságában voltam első alkalommal HungaroConon, a veszprémi Kvark klub pár tagjával, barátaimmal. Meg nem mondom már hol, talán Gödöllőn?
Ma már a sci-fi jóval kevésbé tűnik „szexi”-nek, mint más, fantasztikus zsánerek. Néha eltöprengek, hogy vajon a tudományba vetett hit kopott el vagy a fantáziavilágok (legyenek mesések vagy horrorisztikusak) erősödtek meg ennyire és szorították háttérbe a tudományos fantasztikumot. A film persze fut, de ez az irodalom manapság sokkal gyengébben reprezentálja magát Magyarországon, mint régen. Még a Zsoldos Péter-díj – amely évekig csak a sci-fi alkotásokat díjazta, mivel a névadója mégiscsak sci-fit írt – is behúzta a fantasyt az utóbbi években.
Mégis, van egy sci-fi találkozó negyvenöt éve, évi egy alkalommal. Először különböző városok adtak neki otthont, ottani sci-fi klubok szervezték nem egy napra, de egész hétvégékre, majd évekig Salgótarján (a város és az Avana Egyesület itt alapította a Zsoldos Péter-díjat 1997-ben) volt az otthona, az utóbbi időkben pedig Budapest. Az elmúlt években a Ferencvárosi Művelődési Központ (FMK), tavaly az Eötvös10, idén pedig a Fészek Művészklub falai között került rá sor.
Irodalom, film, képregény. Egy egész nap, melynek szervezésébe belefolytam idén magam is, nem csupán SF-szerzőként, szerkesztőként, hanem a Fészek Művészklub Egyesület elnökeként. A ház ilyen jellegű fesztiváloknak még nem adott otthont, igazi kihívás volt, amit ha nehezen is (főleg a fény- és hangtechnika miatt), de megugrottunk. Három helyszínen folytak programok: a Színházteremben és a Kellér teremben filmes és irodalmi előadások és beszélgetések, a Gobelin teremben pedig folyamatos filmvetítés. A közösségi terekben a zsánerhez kapcsolódó ajándéktárgyakkal, könyvekkel találkozhattak a látogatók.
Nem árulok el titkot: nem voltunk olyan sokan, mint a fantasys vagy képregényes expókon, conokon. A ház két emeletének befogadóképessége elbírt volna kétszer ekkora tömeget is. Nem voltak csoplayeseink vagy kiemelt külföldi vendégek, bár Ian Livingstone-nal levelet váltottunk és Dan Abnettet is kerestük, hátha… Ezzel együtt is gazdag volt azonban az előadók listája, és érdekesek a témák: a világépítéstől a Dűne kulisszatitkain át, a Star Trek Strange New World szinkronhangjaiig bezáróan. Az általam nagyra becsült Erdész Róbert zenész (Solaris, Napoleon Boulevard) is itt mutatta be sci-fi regénysorozatának második részét Németh Attila szerkesztő moderálása mellett.
Engem személyesen öt blokk érintett a közel tizennyolcból (plusz a filmek elindítása, amelyek magyar feliratain még előző este dolgoztunk). Az egyik az újrainduló SF&F Átjáró irodalmi Antológiához kapcsolódott, mivel ezt az alkalmat tökéletesnek láttam, hogy megosszam az elképzelésünket leendő íróinkkal, olvasóinkkal. Beszéltem a kül- és belcsínről, arról, hogy negyedévenként jelentkezünk márciustól kezdődően. A beltartalomról: hogy szeretném, ha a külföldi blokk és a magyar egyenlő súllyal jelenjen meg. Az irodalom felől közelítem meg a fantasztikumot, amelyet egyébként a legdinamikusabban formálódó, kísérletező zsánernek tartok. Sci-fi, fantasy, weird – a minőség a lényeg. Nem kerülünk újságárusi terjesztésbe, az a régi Átjárót is rettenetesen megterhelte anyagilag, ehelyett az előfizetőkre számítunk és a Libri polcait célozzuk be.
A másik blokk, amely ezen a napon nagyon fontos volt számomra, az a Mysterious Universe közönségtalálkozó, amikor is az űropera-sorozatunk 25 éves fennállását ünnepeltük. Negyed évszázad, közel ötven regény, antológiák, alsorozatok és rengeteg társszerző. A Tuan kiadó kihozta a régi és új MU-könyveket erre a napra, és eljött dedikálni Harrison Fawcett (Fonyódi Tibor), Dave Howard (Mészáros László), Dwayne Hudson (Valyon Tamás) és G. F. Lancer (Fekete Gábor) is. Fonyódi Tibivel a színpadon közösen felidéztük az elmúlt huszonöt évet, hogyan született meg a Mysterious Universe, milyen nehézségeken ment keresztül, és mi várható a jövőben tőlünk. Megsúgom: elsőként lezárjuk a Katedrális és Gin Bowman sorozatot.
Howard, Hudson és Lancer egy vidámabb programpont részesei voltak: ők vicces, laza kérdéssorozatot kaptak Vancsó Évitől az Írósimogató egy órájában belül. Mindhárman messziről jöttek el a HungaroConra, amiért nem lehetek elég hálás nekik. Így, ebben a felállásban még nem volt együtt ez a csapat! Valyon Tomit nagyon régen láttam, szerettem volna beszélni vele, de a nagy rohanásban éppen csak társalogni nem volt időm senkivel. Mészáros Laci is úgy tűnt el, mintha féregjáratba lépett volna, amely aztán elnyelte Fekete Gáborral együtt az egész Tuan-stábot. Az este végén az Avana Egyesület átadta a Monolit-díjat az elmúlt két év legjobb sci-fi regényének. A díjazott Waldmann Szabolcs lett, aki a Mysterious Universe világában is publikál Michael Walden néven, de éppen most nem tudott itt lenni. Ezt szerintem mindannyian sajnáltuk.
A harmadik programcsomagnak csak kis részese voltam: a Történelmiregény-írók Társaságának tagjai jelentek meg HA… című időutazós alternatív történelmi regényük bemutatójával. Tíz szerző, egy regény. Bár nem tudott itt lenni mindenki, éppen csak elfértünk heten a Kellér színpadán. A beszélgetést Kapa Mátyás vezette le, a TRT elnöke és a könyv egyik szerzője. Akik még kint ültek (jobbról balra): Gál Vilmos, Farkas Bíborka, Schmöltz Margit (elhivatottan Leila Organa jelmezben), Bányai D. Ilona és Soós Tibor. Cselenyák Imre barátunk (aki előző este egy dorogi irodalmi találkozót vezetett le Bor-ír néven) az utolsó négy percre érkezett meg. Hiába, no, az estébe nyúló irodalmi találkozók néha kihatással vannak a másnapra. És mielőtt elfelejtem: Kapa Mátyás is felvette Leila Organa-jelmezét pár hihetetlen vidám perc erejéig… Ezért (is) kedvelem annyira ezt a csapatot, összetartók és tudnak lazák lenni.
Egy beszélgetés levezetését is bevállaltam: az SZFE vizsgafilmjeiből Évivel beválogattunk egy csokorra valót a filmvetítések közé (amely filmvetítések sorában olyan külföldi alkotások is voltak, amiket más alkalommal valószínűleg soha nem láthattok vásznon). A kisfilmek rendezőit meginvitáltam a házba is, és aki tudott eljött. Így tudtam a munkáról, filmről, fantasztikumhoz való viszonyáról faggatni Szloboda Szonját (Gyehenna), Varga Anna Boglárkát (Meg fogsz ölni egy őzikét!), Csizmadia Máté Noelt (Átmenet), Szabó Levente Ferenc vágót (Megértésüket köszönjük!), illetve Gajdics Dávidot és Mezei Áront (Rádiócsend). Jó lett volna hosszabban és kényelmesebb körülmények között, de a hallgatóság talán így is élvezte.
Aki még nem szervezett fesztivált, annak elmondom: hihetetlen nagy munka, akárhányan is vagytok benne (mert mindaz, amiről eddig írtam, csak a HungaroCon egy szelete volt, Vancsó Évi, Magyar Tibi és Kasza Magdi szervezték még a nap egyéb részeit). Cserébe viszont sok jó emberrel találkozol ott (egy részüket te hívtad meg), akikkel aztán nem tudsz beszélni, mert rohansz ide vagy oda. Most el kell indítani egy filmet (tizennégy filmünk volt!), vagy megkeresni a technikust, hogy javítson a hangon, felkonferálni valakit vagy útba igazítani, esetleg asztalt szerezni a dedikáláshoz… Szendrey Tibor, Benyák Zoltán, Szatmári Elemér, Mészáros Szabi, Márki Pisti… fel sem tudom sorolni, hány emberrel beszéltem volna szívesen vagy hallgattam volna meg az előadásukat. A rendező Lóránt Demeterrel és a Dűne kulisszatitkairól mesélő Mitev Viktorral sikerült, de akkor már az esti retro-parti díszletei épületek körülöttünk. Azt hiszem, egy ideig nem szervezek sci-fi fesztivált, csak résztvevő leszek. Jövőre amúgy is új kaland vár.
Legutóbbi hozzászólások