* sztereotípia gör. el. 1. nyomd magasnyomó nyomóforma másolatok előállítása matricába öntött fémből v. besajtolt műanyagból 2. merev egyformaság, gépiesség, változatlan ismétlődés *
A nőnap miatt tegnap kis híján az idegbajba sodort pár muffin (amikor muffint írok, arra is gondolok). A fiammal készítettük lány osztálytársainak (leginkább ő, én csak asszisztáltam), és persze, hogy a sütő előtt pofára esett az első adag, takaríthattuk a csokoládét, a második alól meg kicsúszott a sütőrács, és végül naná, hogy ma reggel otthon hagytuk – a szibériai hidegben vonszoltam magam vissza a suliba a muffinokkal.
Ugyan nem ezért, de aztán vitába is keveredtünk Gergő barátommal, hogy tudniillik a kormány az óvodai nevelés országos alapprogramjában kiemelte, hogy az óvodai pedagógusok kötelesek a nemi sztereotípiák erősítését meggátolni, és persze, hogy nem egyformán látjuk a dolgokat. Persze, jó dolog kialakítani egy egészséges egyenrangúságot a társadalomban (azonos munkáért azonos fizetés, meg hogy az a nő sem kevésbé nőbb, aki karriert épít, annál, aki gyereket nevel, meg hogy a nők is legyenek body builderek… opsz, ez utóbbi már megvalósult…), ám ezt így nem az óvodában kellene elkezdeni. A kulcsszavak az „így” és az „óvodában”.
Szerintem kétmilliárd évnyi evolúciót nem nagyon lehet egy alapprogrammal kifordítani, már csak azért sem, mert a gyermeki agy kifejlődése az anyaméhben a fiúknál és a lányoknál teljesen más ütemben zajlik, így más-más agyi területek fejlődnek: lányoknál például a verbális készség erősebb, fiúknál a manuális, és ez csak egy példa arra, hogy nem lehet nyomóformával egyenformásítani nőt és férfit. Másrészt pedig ebben az életkorban a nemi szerepek ébredésénél elsősorban a test felfedezése, és az evolúciós ösztönök erősödése zajlik. A társadalmi szocializációt elsősorban a beilleszkedésre neveléssel, a közösségbe tartozás érzésének kialakításával tudja a pedagógus segíteni, ez viszont nem jelenti a különbözőség rögtöni elmosását vagy erőszakos megszüntetését – ahogy pár politikus mondja, ellentétben a természetes fejlődéssel (egyébként nem kell rögtön a gender ideológiát berángatni ide, ahogy pár hülye média tette). Szóval szükség van a nemi sztereotípiák egy részére.
Egy részére – mondom. Az egészségesebb részére, amik például elvezethetnek az egészséges családmodellhez, hogy azt ne mondjam, a jó értelemben vett konzervatív családmodellhez (ahol az anyuka azért még karatézhat, az apuka meg főzőcskézhet otthon). Mert hogy nem csupán kétmilliárd év és az egész mögöttünk hagyott evolúciós vonal miatt hülyeség az alapprogram inkriminált mondata. Más miatt is. Hogy példánál maradjunk: ma, a nőnapon az oviban a fiúk virágot adnak a lányoknak. Az alapprogram szellemisége ezt a nemi sztereotípiák erősítése közé sorolná, mégis, a nőnap segít a pedagógusnak kialakítani a fiúgyermekben a lányok (nő) tiszteletét…
Kellenek a nemi sztereotípiák, de ezzel együtt párat közülük tényleg el kellene törölni. A szüfrazsettek óta folyamatosan dőlnek le tabuk (pl. előbb-utóbb Amerikában és nálunk is lesz női miniszterelnök), mégis a családban azért tartja magát pár rossz nemi sztereotípia, amit a férfiak és nők közösen tartanak fent. Ezeket azonban az óvodás, ha a szülei ilyenek, úgyis ellesi és sajnos megtanulja otthon, az óvodában éppen a jókat kellene elsajátítania. Mit tehet a pedagógus? Hagyja figyelmen kívül az alapprogram ide vonatkozó részét, és neveljen minden gyereket egyéniségének megfelelően a helyesre és a jóra – ha kell, a nemiségének felismerésére.
Egyébként a fejekben sok előítélet és sértődés van – ezt törvényileg nem lehet kimosni. Pár hónapja a sci-fi találkozók egyik rendszeres témája a férfi és női sci-fi közötti különbség. Beszéljünk-e „írónők”-ről. Vagy az írónő is író. A véleményem itt is elég sarkos: ha van takarító és takarítónő, ha van tanár és tanárnő, király és királynő, akkor van író és írónő is. Nem hogy tagadni, de vállalni kellene.
Ezek nem rossz „kategóriák” vagy „sztereotípiák”. Az Üvöltő szeleket nem tudta volna megírni így egy férfi, a Harmonia Caelestist pedig nem így írta volna meg egy nő. Inkább büszkének kéne lenni erre a kettősségre, amely olyan mint a hideg-meleg, tavasz és ősz vagy a jin és jang. Nem pejoratív az „írónő” kifejezés, és ha valaki így érzi, mélyebbre kellene ásnia önmagában.
Egyébként lesz értelme húsz év múlva a jin-jangnak, ha az óvodában kiveszik a lány kezéből a babát, a fiú kezéből pedig a kocsikat?
Legutóbbi hozzászólások