Ma délben a vállamra vettem a szütyőmet, és átsétáltam az Esztergomot Párkánnyal összekötő hídon. Senki nem állított meg, mint pár hete Sólyom Lászlót, az utam zavartalan volt. Aztán eszembe jutott, hogy még jó, hogy nem állítottak meg, mert nincs nálam semmilyen személyiséget igazoló irat (a hivatalos papírokkal mindig hadilábon állok), a végén még úgy kell beosonnom Szlovákiába… Erre persze jött a következő gondolat, vajon Sólyom Lászlót nem lehetett volna becsempészni? Mondjuk, beöltöztetnek valakit köztársasági elnöknek, és míg a hivatalos szlovák tökök útját állják annak, közben Sólyom fotósnak álcázva oldalt becsorog a szomszéd országba. Elég egy sísapkát a fejére húzni és levenni a szemüvegét, senki nem ismerné fel. Bár lehet, hogy szemüveg nélkül nem találna vissza… Hm… Ez nagy baj lenne?
A hídon egyébként eszembe jutott a Megátkozott, bolond világ egy jelenete, Brett Shaw-val a középpontban. „Nagyítóval a kezemben tovább szemeztem a turáni őshazával. Időközben az űrkastély kilépett a Yumin gázbolygó árnyékából, a zöldeskék légkör fölött előbukkant a rendszer napja, egy G5 típusú és 4,55-ös fényrendű óriáscsillag. A vakító fény beáramlott a könyvtár hatalmas sztázisablakain, és az automatika felkapcsolta a szűrőket. A vállam fölött visszanézve bambultam a nem mindennapi látványt, és mire észbe kaptam, a kezemben tartott lencse véletlenül kiégette Szlovákiát.
Felhívtam Paul Wittgent.”
Most éppen a Megátkozott, bolond világot és A korona hatalmát szerkesztem, mivel a Tuan kiadó karácsony előtt újra kiadja őket… a kettőt egy kötetben. Először kilenc évvel ezelőtt jelent meg a magyar Szent Korona 27. századi története, a Mysterious Universe sorozat részeként. Merthogy a MU is kilenc éves, 2000 májusának környékén jelent meg Fawcett: Aranypiramis és Sheenard: Misztériumjáték egy kötetben, külön beharangozóval… nini, hogy szalad az idő.
Jövőre bulizunk…
Fonyódi Tibi (Harrison Fawcett) azt mondta ma reggel, hogy a regényt most kellene megírnia, nem akkor kellett volna, nem a pályája elején… Nyilván teljesen más lenne. Most szerkesztőként ennek megfelelően nincs könnyű dolgom, de nem panaszkodni akarok, mert élvezem: egyrészt a történet olvastatja magát, másrészt a kilenc évvel ezelőtt leírt sorok némelyike reménytelenül aktuális, és ahogy kinéz, tényleg aktuális lesz a 27. században is. Szóval MU-rajongók, klasszikus közeleg novemberben… és ha minden igaz, jövőre egy új Brett Shaw regény is jön – a szerző tájékoztatása szerint a sztorija már megvan.
A Mysterious Universe tizedik éve – remélem – bőséges lesz…
Legutóbbi hozzászólások