Az elmúlt hónapokban jó pár cikket illetve blogbejegyzést írtam a könyvpiac egyre kilátástalanabb helyzetéről, és most itt a csúcs: a gazdasági válság kiélezte a helyzetet, s az eddig erőből nyomuló nagykereskedők ismét az erő eszközéhez nyúltak (aminek gazdasági és jogi visszásságait csupán ők és a Gazdasági Versenyhivatal nem veszi észre). A Libri már bejelentette: 60 százalékot akar a könyvek eladási árából.
Lefordítom ezt azoknak, akik nem járatosak a kiadás és terjesztés ügyeiben. Ma egy könyv ha 3000 forintba kerül, akkor a fele – 1500 forint – a kiadóé. A kiadó ebből fedezi egy könyv kábé 800-1000 forintnyi előállítási költségét, azaz az író, fordító honoráriumát,szerkesztőt, korrektort, címlapot, nyomdát, rezsit. Nincs benne a reklám és a marketingköltség, és látni kell, hogy így is akkor van a kiadó a pénzénél, ha a kinyomott könyvek felét eladta. Amennyiben a terjesztő felemeli a terjesztői százalékot 50-ről 60-ra (szóval, amit a Libri és szerintem az Alexandra is akar), akkor az a könyvek árában 600-700 forintos emelést jelent, mert onnantól kezdve a kiadó csak 3600 és 3700 forintos könyvnél kapja meg az addigi nyereségét. Igen ám, de a könyvpiac zsugorodik, tehát a kiadónak kevesebb eladott példányból kell nyereséget felmutatnia (ezzel együtt az egy kötetre rugó nyomdaköltség is emelkedik) – így aztán bátran kijelenthetem, hogy amit most a terjesztők akarnak, az a mai könyvárakhoz képest minimum 35-40 százalékos fogyasztói árnövekedést jelent. A most 3000 forintos könyvünk tehát pár hét múlva 4200 forintért lesz majd megvehető.
Ezen túl viszont van más hozadéka is: a kisebb kiadók, melyek kisebb olvasói csoportokat szolgálnak ki, egyszerűen tönkremennek. A magyar könyvkiadás tehát színét veszti, az olvasók egy része pedig a nekik szóló könyveket. (Hallottunk már a Beholder kapuzárásáról, ugye?)
Errefelé haladunk tehát, ha a kiadók engednek a zsarolásnak, a Gazdasági Versenyhivatal meg lefekszik a nagykereskedelmi lobbinak, amikor nagyvonalúan vizsgálja a helyzetet, s minden kiadást egy kalap alá vesz.
Régóta mondom, hogy a Magyar Könykiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (mely büszkén hirdeti, hogy jogelődje 1795-ben alakult) minden, csak nem érdekképviselet. Hiszen a kiadókat a terjesztőkkel szemben kellene képviselni. Oroszlán és kecskegida egy ketrecben. Most mintha ez a helyzet is változna: egyelőre ugyan az MKKE-n belül, de megalakult a független kiadók csoportja. Kíváncsi vagyok, mikor fognak leválni a patinás, ámde életképtelen szervezetről.
Úgy néz ki, hogy csak alulról jövő nyomás segíthet. Ezt egyre többen belátják, de a bátorság eddig hiányzott a kiadók vezetőiből – jogosan féltek / félnek ugyanis a hatalmi helyzetben levő nagykerek visszacsapásától, bosszújától. Csordás Gábor, a Jelenkor kiadó vezetője volt az első, aki átlépte a határt: tavaszt hirdető fecskeként robbant be a válsághelyzetbe, amikor bejelentette, ha törik, ha szakad, ő bizony 46 százaléknál egy morzsányival sem ad többet a nagykereknek. Hogy mennyit segít a helyzeten vagy mennyit árt magának (a nagykerek, ha nem veszik át a Jelenkor könyveit, elvágják a kiadót a piacától), majd meglátjuk, mert hivatalos támogatást ugye nem kap az MKKE-től.
Úgy vélem, ezen túl az olvasók is segíthetnek az egyre nehezedő helyzetben, méghozzá azzal, hogy a kiadótól veszik meg a könyveiket, ha tehetik a kiadó boltjában, szerkesztőségben, vagy internetes honlapjáról, tehát NEM a Libriben és NEM az Alexandrában. Ezzel a kiadónál nagyobb százalékot meghagynak, ott a fogyás azonnal realizálódik, illetve ha elég sokan így tesznek, a kiadók előbb-utóbb kiépítik saját kedvezményes internetes piacterüket, s a nagykereknek is stratégiát kell váltani.
Nincs mese. Egyelőre lehet, hogy a kiadó honlapján 100-200 forinttal drágább egy könyv, mint a nagyterjesztők boltjaiban, ahol azok nagy kedvezményt tudnak adni abból a könyvből, ami tulajdonképpen nem is az övék, ámde elkerülhetjük egy még nagyobb áremelés rémét.
Nem tudom, mennyire reális tömegmozgalomban reménykedni, mely összefogja az olvasókat és a kiadókat, szemben a pofátlan nagykereskedőkkel. (Nem csupán szándékaikban, de nyilatkozataikban is azok – elég elolvasni a HVG idevágó, korrekt cikkét.) Nem tudom, de kezdetnek jó lesz. És az sem utolsó, ha a bátortalan könyvkiadók maguk mögött tudják az olvasóikat. Talán akkor lesz bátorságuk szembeszállni a mogulokkal, s azok lobbijával.
Legutóbbi hozzászólások