Keményen dolgoztunk egy könyvön jó páran (én mint szerkesztő): Erdős László interjúkötetén Fűzy Gáborral, aki ötven éve szórakoztatja a nagyérdeműt a budapesti éjszakában, mint bárzongorista. Sztorik-sztorik hátán, érdekesebbnél érdekesebb történetek a hetvenes évektől máig, megidézve számos színészt, focistákat, maffiózókat és minisztereket. Ötven évbe sok minden belefért: az első sztriptízbárok, dollárboltok, a rendszerváltás, bundabotrány, olajszőkítés – természetesen mindez egy nagyon egyedi nézőpontból, a zongora mögül nézve, hallgatva, követve. A könyvben Fűzy Gabi bácsi vall az éjszakában tett ígéretekről, beszél az örömlányokról, két véget ért házasságáról, és hát ezernyi más dologról…
A kötet gyönyörű lett, a bemutatója a Kongresszusi Központban nagyszabású és megható. Nem csupán az, hogy régi ismerősök, zenész barátok jöttek el énekelni, a nyolcvan éves Koós Jánostól Charlie-n és Zsédán, Janza Katán át Sasvári Sándorig (felsorolni is nehéz lenne mindenkit), hanem hogy a közönség is együtt élt és lélegzett az est főszereplőjével. Számokat rendeltek, énekeltek, tapsoltak és ünnepeltek. Fűzy Gabi bácsi pedig játszott a zongorán és ha úgy érezte, belefér, akkor improvizált (mert a jó bárzongorista felismeri a közönsége igényeit), például az este egy pontján leküldött a nézőközönség sorai közé egy mikrofont egy régen látott, beteg baráthoz, hogy énekelje el neki és itt mindenkinek a My way-t.
Öröm egy ilyen projektben benne lenni, és furcsa érzés ennyire megismerni valakit, akivel még sosem találkoztam. A könyvbe persze nem került bele minden (ezért vagy azért: tucatnyi oka van), de így is hű lenyomata egy elkötelezett életnek. Valóban igazi Időutazás, a szó legfantasztikusabb értelmében.
Gratulálok Fűzy Gabi bácsinak az est végén átvett életműdíjához. És még sok átzongorázott éjszakát kívánok… neki és mindenkinek, aki ellátogat a Bimbó utcai piano bárba, ahol estéről estére ott ül a hangszer mögött fáradhatatlanul.
Legutóbbi hozzászólások