Nos, az időjárás annyira ellenséges volt csütörtök este, mint egy idegen bolygó felszínén, ami jó körítés lett volna a minap NASA szakértők által bejelentett idegen életről szóló előadáshoz az SFportal Meetupon, de rettenetesen riasztó volt, ha az ember kidugta az orrát a szabadba. Nem volt más választásunk azonban, mint menni, és alig három percet késtünk a rendezvényünkről – szerintem elég jó időt futottunk.
Antal Józsi volt az első előadó, aki Arzén és levendula címen beszélt arról, hogy mekkora tudománytalan bejelentés volt a Mono-tóban talált baktériumról szóló szenzáció. Először is nem a tóban él a baktérium, hanem laborban kísérletezték ki, másrészt csak a DNS-t vizsgálták, semmi mást, és kontrollkísérletek sem voltak. Ehhez adódik a hatalmas hírverés, amit a sajtó csinált (a kiszivárogtatás kapcsán mi is – de mentségünkre legyen mondva, akkor még nem tudhattuk, mennyire komolytalan lesz a dolog), és ami miatt most szerettünk volna legalább SFportal szinten tiszta vizet önteni a pohárba. Az előadást összefoglaltam, kint van már az oldalunkon.
Find more photos like this on SFport.net
A második előadás az ókori római villák kutatásában használt térinformatikai módszerekről szólt, és bár érdekesnek bizonyult, sok információ nem volt benne – a végére át is ment kicsit vidámkodásba: lehet-e ezzel kincset keresni. Konkrétan arról van szó, hogy a megtalált római villák környezeti jellemzőit (milyen magasan van, milyen messze a víztől, milyen a föld minősége… stb… ) vizsgálva, fel lehet állítani egy olyan 3D-s modellt, amely alapján új, feltételezhető villákra bukkanhatnak a régészek. Értelem szerint ez nem csak a római villák felkutatásában segít, fedeztek már fel vaskori erődöt ennek segítségével – mesélte Vágvölgyi Bence.
A harmadik, s így az év utolsó Meetupos előadása A magyar oktatási rendszer jövőjéről szólt, és az előadója György László volt. Az előadó igazából egy világméretű felmérésről beszélt illetve annak adatait, grafikonjait mutatta meg. Eszerint a „végeredményt”, a kiművelt emberfőket tekintve nem számít az osztályok mérete (Szingapúrban harminc diák jut egy tanárra, mg az OECD-országokban tizenhét) vagy a rá fordított sok pénz. A legfontosabb a jó tanerő, a rossz tanárok negyven évvel vethetik vissza a közoktatást. Már a kiválasztás fontos, Szingapúrban a középiskolások legjobb 30 százalékából kerülnek ki a tanárképzők hallgatói, Finnországban a legjobb 20 százalékból, Dél-Koreában a legjobb ötből. Magyarországon ezzel szemben kontraszelekció van, már kettes érettségivel is tovább lehet jutni tanárképzőre.
Voltak természetesnek tűnő megállapítások, mint például, hogy a tanári képességeket folyamatosan kellene fejleszteni, és voltak érdekesek is: a PISA-tesztből kiderült, hogy a fegyelmező eszközök bővítése is kell az oktatás színvonalának javításához. Namost, hogy ez mit jelent, azt azonban nem tudtuk kitalálni.
Legutóbbi hozzászólások