Gimisként sokat emlegettük, hogy Veszprém halott város (a miheztartás végett, ez a nyolcvanas évek első felében volt), és hogy este kilenc után nincs hova menni, még nyáron se, nem hogy télen. És ez így is volt: Veszprémben volt valami elegancia, valami tartás, valami avittas mozgásképtelenség, valami sznob tespedés és öröklétszerű dermedtség.
Nem tudom, milyen a mai középiskolásoknak és egyetemistáknak, de ezen a héten, amikor a 9. Veszprémi Utcazene Fesztivál zajlik, a város átlényegül. Nyolc színpadon délután fél négytől éjfélig nyomják a zenekarok a zenét… előbb az a húsz együttes, amelyet kiválasztottak a szervezők, és amelyek között verseny is folyik az elsőbbségért, aztán este nyolctól, kilenctől ismertebb bandák, zenekarok, például a magyarok közül a Quimby, a Kistehén Tánczenekar, a Budapest Bár, a Hősök, az Irie Maffia, a külföldiek közül szemezgetve a La Kinky Beat, a Caravan Palace, Chris Cain, a Waldeck, a The Souljazz Orchestra…
Van itt minden a lovári népdalokon át, a reggien keresztül a bluesig, a jazzig, a századelő magyar sanzonjaiig. De akad egy kis klezmer, flamenco, hip hop, soul, rock, „bukfenczene”… Mellettük sörsátrak, borosüvegek, kis vurstlihangulat, és állandó tömeg, hömpölygés és forgás… Egészen máig (csütörtök), amikor is a vihar este kilenc körül szétverte az egészet, de hát ez az utcazene fesztivál rizikófaktora, és reménykedünk, hogy holnap-holnapután jobb lesz.
Find more videos like this on SF WIW
Visszatérve a húsz évvel ezelőtti emlékekhez: ez a város egy kicsit jobban tetszik. Persze a lakók egy része most is nyűgös (öt nap a fesztivál az év 365 napjából), de a magyar ember frusztrált, és nem bírja, ha mások jól érzik magukat. Pedig még ennél is több ilyen program kellene, kicsit kevesebb sznobizmussal a mindennapokban, és több mozgással, fiatalos hangulattal. Írtam, ugye, a plakátpályázatról – na, ezeket a hülyeségeket el kellene hagyni a „városképből”…
Szerdán délután elmentünk a fiammal és az unokahúgommal a várba, fel a tűztoronyba, aztán el a Szent István – Gizella szoborig. Visszafelé jövet megálltunk a Szentháromság téren a kútnál, aminek a következő szöveg van a kávájára vésve körben (emlékezetből idézem, lehet, hogy nem pontos): „Ez az a város, ahol hajdan a magyar művelődés legjobbjai fakadtak.” A kulcsszó szerintem a „hajdan”. Ideje lenne nem csupán a múltba révedni, és a nyavalygókra hallgatni, legyenek azok tisztességben megőszült veszprémi polgárok vagy magukat sokra tartó KDNP-s városi képviselők… Ehhez teljesen jó kezdést ad az utcazene fesztivál.
Ha valaki nem hiszi, járjon utána. A videón az olasz La Tresca együttes látható – kisszínpadon verhetetlenek hangulatcsinálásban. (A húsz versenyző közül egyébként én a SunRoots-ra szavaznék – egy kis reggie-érzés.)
Legutóbbi hozzászólások