Három nap, három nyáriasan laza mozifilm a családdal: Vissza a jövőbe 1-2-3. Ahogy a fiatalabb korosztály érdeklődését néztem, Robert Zemeckis filmjei még ma is időtállóak, bár 1985-ben, 1989-ben és 1990-ben készültek, azaz két és fél, illetve két évtizede. Játékosak, kalandosak, viccesek… aranyosak. Marty McFly, azaz Kelvin Kline (1955), azaz Clint Eastwood (1885) időutazásai lekötik a figyelmet vér és szex nélkül még ma is. Hogy mi a titok, illetve megfejthető-e ez a 2010-es évekből, azt nem tudom, de nem is érdekel. Mert én is imádom mindhárom részt.
Persze mennyire más is volt akkor a világ! Amikor 1985-ös szlenggel vagy ismeretekkel poénkodnak a filmekben (pl. az 1955-ös Doki megjegyzi egy alkatrésznél, hogy „nem csoda, hogy tönkrement, hiszen Japánban gyártották”), akkor óhatatlanul eszébe jut a nézőnek az, hogy 1985 is mennyire messze van (mennyire elmúlt már pl. a walkman) a mától. Marty 1985-ös vizi mentőmellénye 1955-ben mint divatholmi legalább annyira meglepő, mint ma. És a tévé… „drágám, senkinek nincs két tévéje” – mondja a Baines-apuka szintén 1955-ben. Ekkor úgy éreztem, a tizennégy év alattiaknak meg kell magyaráznom bizonyos dolgokat.
Viszont azt már a film 1985-ös bemutatójakor tudtuk, hogy nem lesznek itt repülő autók, légdeszkák vagy pizza-dehidratálók 2015-ben, még akkor sem, ha az Amerika, bár a testfiatalítás még bejöhet. Minden más azonban a változatlanságot mutatja: a Tannen-leszármazottak megátalkodottsága, Strickland kopaszsága, a Pepsi uralma és a trágyaszállító kocsik útszéli parkolása… És a Jaws 19. jó poén még ma is…
Legutóbbi hozzászólások