Lám, irodalmi élményeimből egyre közelebb érzem magam George Orwell 1984-éhez vagy a filmesek közül Terry Gilliam Brasiljához. A Nagy Testvér figyel, ehhez kétség sem férhet 2006 februárja óta, amikor is egy Fideszes szerverről betörtek az MSzP választási anyagait tartalmazó szerverek egyikébe, vagy a tavaly tavaszi Kubatov bejelentés óta. A páncélszekrények mélyéről, mint például Esztergomban, listák és kapcsolati hálók rajzai kerülnek elő… Szóval a Nagy Testvér figyel, mert a Nagy Testvér szerint aki nincs velük az ellenük van, és erről mindent tudni kell. A legújabb, eddig legdurvább hír pedig csak most következik: a kétharmados Fidesz a tavaly őszi törvénykezési cunamiban megteremtette az alapot az emberi jogokkal való jogszerű (inkább úgy mondanám, új-jogszerű, mert ami itt mostanság jog és törvény, annak már egyre ritkábban van köze joghoz és alkotmányhoz, legfeljebb az új-alkotmányhoz) visszaélésre. A kormány a kormánytisztviselőkkel aláírat egy nyilatkozatot, amiben azok hozzájárulnak ahhoz, hogy titkosszolgálati eszközökkel bármikor megfigyeljék őket.
Miért foglalkozom ezzel, amikor nem vagyok kormánytisztviselő és feltehetően nem is leszek soha az? Hát egyrészt mert rémülten figyelem azt, ami ebben az országban történik, és ha addig nem lesz 180 fokos változás, akkor ez 2013-14-ben robbanásveszélyes helyzetet teremt; másrészt irritál az a kormányzati agresszió amivel az egészet bevezetik, tudniillik ugyanúgy járnak el, mint a magánnyugdíjpénztárak elrekvirálásakor: ha nem írod alá, akkor megbüntetünk, elvéve ezzel minden választási lehetőséget. Harmadrészt pedig nem a köztisztviselői rétegnél kellene korrupció után vizsgálódni elsőként, most, hogy kiderült, hogy Papcsák elszámolóbiztos milyen tanácsadói szerződéseket kötött, most, hogy kiderült, hogy az NFÜ pályáztatás nélkül írt alá egy 2 milliárdos jogi tanácsadásra vonatkozó szerződést, most, hogy Újpest örök életjáradékot fizet volt polgármesterének, aki balról átszédült jobbra, most, hogy kiderült, Gulyás Gergely milyen pénzeket vesz fel választókerületi pótléként, amikor meg se fordul választókerületében, vagy amikor megpillantottuk Lázár Jánost a szolgálati Audijai mellett feszíteni. Persze emellett még mindig nem tudjuk, Kaya Ibrahim honnan jött és hova tűnt vagy hogy az Orbán-bányák, Tokaji szőlők körül mi történt… És rögtön eszembe jut egy negyedik ok is, ami miatt ideges leszek a lehallgatásról szóló hírt olvasva: ezek a fiúk a becsület lovagjaként lépnek fel évek óta, de 10 hónap alatt már sikerült annyit lopniuk, mint az előző garnitúrának nyolc év alatt. Tehetik: az első intézkedéseik 2010 elején arra irányultak, hogy eltüntessék az átláthatóságot, és ami törvénytelen volt 2010-ig, azt gyorsan törvényessé tették.
Szóval a kormánytisztviselőknek alá kell írniuk egy nyilatkozatot arról, hogy megfigyelhetik őket külön engedély nélkül. A nyomtatványon némely intézetben a megfelelő válasz már eleve alá volt húzva – de édes a kormányzat, hogy arra is figyel, mit válaszolnak majd önként a tisztviselői. Ha pedig még sem írnák alá a nyilatkozatot, azonnal és indoklás nélkül ki vannak rúgva, ami tudjuk, hogy Alkotmányellenes!, de persze az Alkotmánybíróság által adott korrigálási időhatáron belül megteheti ezt a kormány – úgy gondolom, nem véletlen, hogy ilyen gyorsan le akarják zavarni a dolgot. Ma még megtehetik. Nem tudom ebben a momentumban, mi a vérforralóbb, hogy egy rég meghozott alkotmányellenes törvényt az Alkotmánybíróság csak a jövőben tekint majd semmisnek vagy hogy a kormány gyorsan kijátssza ezt az erkölcstelen kiskaput.
Aztán persze van más is: én ugyan nem vagyok kormánytisztviselő, de vannak barátaim, akik azok. És mi van, ha egyszer, miközben telefonon beszélünk, halkan kattan valami a vonalban? Lehetünk-e ezután őszinték egymással, amikor az otthonukban borogatunk. Meg kell-e válogatnom a szavaimat, ha mailt írok nekik? Mert engem nem figyelhetnek le, de belekerülhetek az ő aurájába, ha történetesen bekamerázzák a lakását. És ki tudja, nem lesz-e egy feljegyzés a nevem mellett egyszer csak valahol? Nem készül-e egyszer róla, rólam, bármely barátunkról egy Hatos-karton?
Ne legyenek illúzióink/illúzióitok. Amerre haladunk, az a világ nem szép világ, nem jó világ. Nem csak anyagilag, úgymint emelkedő hitelállomány, 400 forintos benzin, emelkedő energiaárak, elvett jutalékok és nyugdíjak… nem csak a pénzt veszíthetjük, hanem arcunkat, őszinteségünket, barátságainkat. A KDNP már formanyomtatványt is készített feljelentésekhez. Most csak a köztisztviselőkre veti szemét a Nagy Testvér, semmibe veszi emberi szabadságjogaikat, zsarolja, megfélemlíti őket, aztán jön majd más, jön új ötlet, új indok. Ha azt hitted, téged kihagynak, hát ne hidd… Lassan kiépül a Nemzeti Együttműködés Rendszere.
S most, kedves köztisztviselő barátaim, hadd tegyek fel egy kérdést nektek, akik egy éve, fél éve, múlt hónapban még azt mondtátok, jó irányba halad kormányunk. Tényleg úgy vélitek, hogy ez a kormány fog minket felemelni az erkölcsi mélypontról és oldja fel a morális válságot? Ez a kormány fogja megoldani a strukturális reformokat és helyre tenni a gazdaságot?
Nem várok választ, mert ha helyeselnétek a kormány tevékenységét, akkor az vagy azért lenne, mert a szemetektől már nem látjátok a valóságot vagy mert nem meritek kimondani őszintén a véleményeteket… elvégre hamarosan megvizsgálhatják a számítógépetek tartalmát, elolvashatják levelezéseteket, kommentjeiteket – azt meg nem akarom, hogy félelemből mondjatok mást, mint amit gondoltok.
Legutóbbi hozzászólások