Megint vasutassztájk lesz, holnap, ezüstvasárnap. Bár nem utazom most sehova, tehát engem személy szerint nem érint, csak sikerült a hírre felhúznom magam. Most komolyan: a sztrájk lényege, ugye, a nyomásgyakorlás a munkáltatóra. A holnapi sztrájk azonban nem ellenük szól, hanem az utazóközönség ellen. Tízezernyi diák és karácsonyra készülődő család ellen, mert óhogy rajtuk keresztül akar Gaskó nyomást gyakorolni a MÁV-ra. Az ő útjukat akadályozzák meg, hogy minél nagyobb legyen az elégedetlenség, és ezzel zsarolják a vasút vezetését.
Nem hiszem el, hogy nem lehet Gaskó kis politikai játszmái ellen jogi úton fellépni. Egy törpekalandor sakkban tartja az egész országot, újabb és újabb felfoghatatlan követeléseket támaszt. A MÁV amúgy is egy pénznyelőgép, minden egyes alkalom tovább növeli a bevételkiesést, amit majd megint azok fizetnek meg, akik adóznak. De ők azok, akik emellett bosszankodnak is, mert nem jutnak el céljukig.
Mennyiben jobb ez, mint egy élhető országban lenni? Mennyivel jobb ez, mint egy működőképes vasutat magunk mögött tudni? Vajon hol a határ, hol az a pont, amikor egy ilyen kis tetű megállítható?
Legutóbbi hozzászólások