Két nap, Veszprém-Budapest távlatában, vonattal. Tegnap az Írószövetségben megtartandó Új Galaxis bemutatóra utaztam fel, de másfél órával később indult a vonat, mert miközben begurult az állomásra tőlem ötven méterre, nagy csattanással elütött egy embert.
A szerencsétlen egy babakocsinak tűnő valamit tolt át a síneken. A vonat tülkölésére figyeltünk fel. A kocsi elakadt, a srác kikerülte, átért a peronra. És akkor visszanyúlt a kocsiért.
A vonat eleje elkapta, berántotta maga felé a fejét, ellökte, majd levágta a lábát, aztán az élettelen test kidőlt a peron szélére. A mozdony a fiú/férfi kis kocsiját begyűrte maga alá, de nem is előre tolta, hanem hátra dobta ki, hátrafelé. És ennyi volt. „jaj ne”, mondta a peronon álló kalauznő és elindult… Aztán helyszínelés, ácsorgó piros-fehér mentősök, a test megvizsgálása, letakarása, elszállítása, felmosás és mész a vérfoltra.
Rettenetesen felhúztam magam, hogy miért ott ment át a síneken, egyáltalán, miért ment át a síneken, mert először azt hittem, hogy gyerek volt a kocsiban. Aztán a peron túloldalán ácsorgók elmondták, hogy a kiskocsiban vas volt, a méhbe tolta a srác, akit ismertek is. Egy rakás vas volt az élet és aztán a halál… A vasutasok közben a helyi romákkal azon vitatkoztak, mit lehet tenni a hajléktalanokkal az állomás területén.
Túl az esti találkozón (írok majd arról is), ma hazafelé – mármint a budapesti „haza” irányából a veszprémi „haza” irányába – a fülkében két karakter mellé ültem be. Egyikük, mint Alfonzó, a másikuk mint Jeszenszky Géza. Hallgattam őket, néztem őket, majd beszélgettünk. Alfonzóm sárvári és 66 éves, sokat megtudtam róla. Betekintést nyerhettem egy másik életbe, annak öt évtizedébe, kapcsolataiba, közben pedig fotóztam a tájat.
Élménygyűjtésre zseniális volt a hazaút, egy írónak meg kell becsülnie ezeket a pillanatokat és nem különben az embereket. Bár – bármennyire is szörnyű – a baleset is ad valamit, ha megvizsgálom saját érzelmeimet: a döbbenetet, a dühöt, a kíváncsiságot, a szörnyülködést, a sajnálatot és a hitetlenséget… Ennyi volt egy emberi élet, becsüljük meg!
Legutóbbi hozzászólások