Írtam én már erről konkrétabban is, meg persze külön-külön filmekről, mint a Life on Mars vagy a Doctor Who… most azonban megint előjött a téma: ha a britek és az amerikaiak is csinálnak ugyanabból az alapötletből sorozatot, akkor melyik a jobb.
A múlt héten meghívott bennünket (értsd: sfportal.hu) az AXN egy sajtóvetítésre, ahol a Being Human Syfy-os verziója került elénk, legalábbis a pilot, amit még tévénéző nem láthatott addig. Én korábban követtem a brit BBC-s verziót, ezért alapból összehasonlítottam a két sorozatot, nem tudtam elszakadni a vetítés közben sem ettől. Az sfportal.hu-ra feltöltött cikkben próbáltam nem a vájt fülűekhez szólni, tehát nem az összehasonlítás volt az elsődleges, de a gondolataim kikívánkoznak. Néhol spoileres lesz, figyelem.
Az első, ami az epizódok egészét érinti: az amerikai verzió sokkal feszesebb és kiszámítottabb, mint a brit, és ezzel együtt kicsit hatásvadászabb is. Az átalakulások, a vérszívás, az összecsapások direktebbek, megmutatják őket, s néhol videoklipesebb egy-egy jelenet – ilyet az az angol nem ismer. A brit ugyanakkor mindennapibb, azaz természetesebb, hagynak a jeleneteknek időt a kibontakozásra, a ritmusa lassabb, a jelenetek váltakozása nyugodtabb. Ennek megfelelően a történet is más-más irányt vesz bizonyos pontokon, míg az angol pilot-epizód egy lehangoló mozzanattal ér véget, az amerikai egy félbevágott, kemény jelenettel. Nem is szólva arról, hogy az angol rendőrök és a bostoni rendőrök között azért elég kemény a különbség…
A két casting különbsége is érdekes. Az angol vámpír, Mitchell (Aidan Turner), egy szimpatikus arcú figura, míg az amerikai, Aidan (Sam Witwer) komolyan bír visszataszító lenni, őt nem bírtam megkedvelni akkor sem, ha mosolygott. Az angol szellem, Annie (Lenora Crichlow) viszont hihetetlen idegesítő, borzasztóan irritált a személyisége, és egyáltalán nem hittem el, hogy szellem (itt volt némi logikai problémám is), míg az amerikai, Sally (Meaghan Rath), szellemszerűbb és aranyosabb – tőle nem akarok kirohanni a szobából. A vérfarkas George (Russell Tovey) az angolban életszerűbb, jobban játssza a béna, mulya fickót, míg az amerikai változatára, Joshra (Sam Huntington) a barátságos lúzer kifejezés inkább megfelelő.
A BBC sorozatában voltak apróbb momentumok, amik zavartak, például, hogy a szellemlánynak teste van az első perctől kezdve. Később néhol logikátlanul használja / nem használja a képességeit, ezt például a Syfy-os Sally esetében az amerikaiak már az első epizód során jobban kezelték. Hogy mi lesz később, azt persze nem tudhatom, de a szigorúbb történetvezetés és a karakterek keményebb megjelenítése számomra megelőlegezi az amerikai szereplőkben rejlő lehetőségek erősebb alátámasztását, azaz filmes szinten hihetőbbek lesznek.
A humor alkalmazása tud még kardinális lenni: az amerikaiak a feszült jelenetet merik és tudják oldani poénos megoldásokkal. Az angol humor… nos, annak nincs helye a brit változatban, egyszerűen nem fér bele egy brutális vámpíros-vérfarkasos sztoriba.
A BBC-s sorozat nem futott volna sokáig a tengerentúlon, a különbségek óriásiak, elég csak megnézni a pilotokat egymás után. Nekem mindkét verzió tetszik, de most, ha választanom kellene, talán az angolt választanám. Mert bármilyen fura is, egzotikusabb – mivel hozzám az amerikai közelebb áll.
Legutóbbi hozzászólások