Gyurcsány ezt is elintézte: kötelező borravalót adni az éttermekben. Olyan lehet ez, mint a vizitdíj, a kormány az elpuffogtatott frázisok szerint nyilván az éttermi hálapénz letörésére törekszik, közben pedig lábbal tiporja a szabadságjogokat. Amint azt a Szent Jupát étteremben hajnalban a pincérnő kifejtette, a számlán szereplő 10 százalék felszolgálási díjat nem kerülhetjük ki, mert kötelező, és ezt köszönjük Gyurcsány Ferencnek, aki törvényben fektette le a vendégek ezirányú kötelezettségét. Megemlítettem, hogy másutt nem igazán tudok erről – de az is nyilvánvaló, hogy ezek a „mások” akkor keményen törvénysértők. Fel kéne őket jelenteni. Fúj.
Persze nincs gond a felszolgálási díj kifizetésével, hiszen a pincér cipője kopik, kézelője foszlik, sejtjei folyamatosan pusztulnak az idő előrehaladtával. De engedtessék meg, hogy én döntsem el, kinek adok, illetve ha már adnom kell, akkor elvárjam a pincértől azt, hogy az asztalunk felé néz néhanap, esetleges rendelésünket felvenni, illetve ha finoman felhívjuk a figyelmét arra (mondjuk az asztal élé letett étlappal), hogy már várunk rá egy ideje, akkor ne szóljon vissza még a nyolc méterre lévő pulttól is.
Persze az is bolond, aki ilyenkor rendel. Vagy nagyon éhes. A kihozott saslik szerintem a legszárazabb volt, amit életemben letettek elém. Uri Geller a fémpénzt is könnyebben meghajlítja, mint ahogy én szétszabdalom a késemmel azokat húsdarabkákat. Hát megkaptuk…A hajdani Szent Jupát fénye úgy látszik megkopott, az étel száraz, a pincér lassú és zsörtölődős, a vendég utolsó. Óriási mázlijuk, hogy Gyurcsány törvénybe foglaltatta a kötelező felszolgálási díjat. Mert különben nem kaptak volna, és kénytelenek lennének abból élni, amit alulminősített munkájukkal és a gyilkos saslikkal keresnek.
Legutóbbi hozzászólások