Nem hiszem, hogy a közvélemény ingerküszöbét elérné a legújabb, hozzá-nem-értésről vagy éppen sunyiságról szóló kormányzati elképzelés az ügynökakták ügyében (írtam már róla egyszer: itt). A sajtó most a médiatörvénytől hangos, a jóval nagyobb horderejű alkotmánybírósági szecskázás a múltba simult, a magánpénztárak kirablása folyamatban… ugyan ki figyelne arra a néhány történészre, akik a háttérből kiabálnak, hogy „hé, emberek, a kormány éppen most akarja eltüntetni a Kádár-korszak állambiztonsági iratait!”

A titkok persze sosem tesznek jót a szervezetnek, de az országnak sem: az egészet rendezni kellett volna az Antall-kormány alatt. Ez nem történt meg, így aztán a kormányoktól függött, mi történik az ügyben, szakértői bizottságok jöttek-mentek, néha felbukkant egy-egy akta egy közszereplőről (Csurkától Szabó Istvánig). A Kenedi-bizottság felállítása az utolsó lépés volt a rendezés felé, bár a felállításától szerintem sokan idegesek lettek, mert a bizottság tagjai minden iratba korlátozás nélkül beleolvashattak, és bármikor feloldhatták a titkosításukat – namost azonban gyorsan eljött a pillanat, amikor a bizottságot nem-tetszik alapon a Fidesz-KDNP egy tollvonással megszüntette, ismét csak a titkosszolgálatoknak adva a jogot, mit hallgatnak el a múltból, mit nem. Az indok az volt, hogy az aktákat nyilvánosságra hozzák, így nincs szükség Kenediékre. Erre most bejelentik, mi is lesz az a nyilvánosság: az ügynökakták eredetijét kiadják az érintetteknek.

Először is, kéremszépen, ez mérhetetlen hülyeség, mert ki most az érintett: a megfigyelő vagy a megfigyelt? Ha egy aktában több név van, akkor az első célba érkező lesz vajon a nyertes vagy arc alapján (esetleg egy már létező Kubatov-lista alapján) választanak majd győztest vagy éppen utasítanak el? És ha kiadják az eredeti feljegyzéseket, azok hogyan lesznek kutathatók? Nyilván lesznek páran, akik azonnal begyújtanak vele a kandallóba vagy leviszik a kazánházba a következő fordulónyi tüzelővel egyetemben.

Persze Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közigazgatásért felelős államtitkára azt nyilatkozta, hogy a történészek félreértik, a múlt továbbra is kutatható lesz és még különben sincs kidolgozva a javaslat. Az elmúlt nyolc hónap tükrében azonban nem hiszem, hogy bárkit is megnyugtatnának ezek a szavak. A „Megmentjük a nyugdíjpénztárakat!” a legégbekiáltóbb hazugság volt ettől a kormánytól, nem is szólva év elején a „Nem lesz összevonás a tévék között”-kijelentésről, és ezt tetézve lett félszáz ordenáré hazugsággal és ezer pálfordulattal (a népszavazáshoz való hozzáállástól a Fidesz ellenzéki drogprogramjáig bezárólag). Aki a közigazgatási miniszternek vagy államtitkárának hisz, az balek. El fogják tüntetni a múltat – legalább is azt a részét, amelyik rájuk nézve kínos.

(Aki szeretne bővebben tájékozódni az ügynökaktákról, íme itt van a MEK oldalán a Szakértői Bizottság jelentése 2007-2008-ból.)

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás