Rákaptam a sorozatajánlókra, s ha valaki figyel, akkor láthatja, hogy az SFportal.hu oldalaira megírom a nagyközönségnek, azután a blogon telespoilerezem. Végül is ajánló írás közben nem bírom ki, hogy valahol el ne fecsegjem, hogy mi tetszik a sorozatban, de nyiltan nem tehetem tönkre más élvezetét – tönkreteszem hát a blogomon.
Mire nem jók a blogok : )
És akkor a témához: a Terminator-filmek közül az elsőt olaszul láttam és elaludtam rajta, talán még a gödöllői HungaroConon vagy két évtizeddel ezelőtt. A filmről a véleményem azóta is ugyanaz: egyszer-kétszer nézhető. Ugyanez elmondható a második és harmadik mozifilmről is: túl sok fantázia nincs bennük. Lövünk, szaladunk, lövünk. Ennek ellenére amikor felkért Nemes Pisti, hogy írjak Terminator-könyvet a Cherubionnak, akkor elvállaltam. Egyrészt mert azon az őszön éhen haltam volna, ha nincs így, másrészt volt benne kihívás. Ha valaki olvasta, két dolgot is talál benne, ami „kilóg”: az egyik hogy a Skynetet Shakespeare szövegeivel verik át, lévén, hogy a felkelők nem tényeket, hanem érzéseket közölnek egymással, másrészt pedig a Terminator mozifilmekre egy alternatív világként tekintek, és megvan a helye a valóságnak is a kötetben – de párhuzamos dimenzióként (kimondatlanul is).
Aztán persze a második kötet nem készült el – de ebben más a sors keze volt, nem az én akaratom.
Szóval van kötődésem a világhoz, ennek ellenére a sorozatra nehezen szántam rá magam. Amikor aztán egy beteg időszakomban ágyba kényszerültem, és választanom kellett, mi menjen a tévében, akkor Sarah Connor jött ki győztesen, így nekiálltam nézni az első évadot – és rászoktam. (Már ha rá lehet szokni kilenc epizódra.)
A sorozat magasan üti a mozifilmek összetettségét, karakterábrázolását és ötleteit. Amikor kijött a második évad, akkor pedig még ezt is sikerült megfejelni. A szereplők jellemfejlődése nagyon remek, akárcsak az, hogy a Skynet nem csak egy buta zsarnok, hanem egy zseniális taktikus lesz. Hogy a jó fiút (Ellison ügynök) a rossz oldalára állítják, de csupán merő tudatlanságból. Hogy a különböző generációs kiborgok céljai is különbözőek. Hogy amikor már elfogadtuk segítőtársnak a kiborg Cameront (akit a butácska arcú Summer Glau alakít), akkor behoznak egy szálat, amivel átírjuk a történetet. És ahogy befejezték a második évad tizenharmadik részét… na jó, mondjuk, ieje volt már Sarah-nak szembesülni valami központi tervvel is. Remélem, hamarosan rájön, hogy ki a főgonosz, mert rettenetesen frusztráló, hogy az a nő mindenkit átver.
Ezzel együtt rájöttem, mi visz tovább a sorozat nézésében. A rejtélyek, a történet, a karakterek és a frusztráltság. Mert a főszereplőknek úgy kell nyerniük, hogy az ellenfél kezében a jővő. És az ellenfél már nagyban játszik (nem, mint a mozifilmekben, ahol a telefonkönyvből nézi ki a símeket, aztán szimplán szitává lő mindenkit). A Skynet méltó ellenfél a világ fölötti uralomért vívott harcban. Olyan, amilyet elvárunk egy MI-tól.
Kilenc rész még biztos van a sorozatból, de remélem lesz harmadik évad is. Imádkozzunk a FOX istenéhez… : )
Legutóbbi hozzászólások